"Az élet fája"

A mai méhlepényes emlősök közös őse egy kis rovarevő volt

A több mint ötezer fajt átfogó, ma élő méhlepényes emlősök - köztük az ember - közös őse egy kicsiny, szőrös rovarevő állatka volt.

2013.02.08 23:29MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A Science című tudományos folyóirat csütörtöki számában közzétett tanulmány pontot tesz annak a vitának a végére, hogy mikor is élt az emlősök szóban forgó alosztályága közös ősének tekinthető teremtmény: bebizonyosodott, hogy a hosszú farkú, hegyes orrú rovarevő a dinoszauruszok kipusztulása után jelent meg. 

A ma élő emlősök (Mammalia) három fő fejlődési irányt képviselnek: tojásrakók, erszényesek és méhlepényesek. Az emlősök osztályát a korszerű rendszertanok két alosztályra, tojásrakó emlősökre (Prototheria) és elevenszülő emlősökre (Theria) tagolják, utóbbin belül pedig elkülönítik az erszényeseket és a méhlepényeseket (Placentalia). 

A méglepényesek ága rendkívül színes, több mint ötezer faj tartozik oda a bálnáktól az elefántokon, kutyákon és denevéreken át az emberekig. Vannak közöttük kicsik és nagyok, néhány grammnyi súlyúak és több tonnát nyomók; egyesek repülnek, mások úsznak vagy futnak. 

Korábban akadtak olyan tanulmányok, amelyek az emlősök genetikai szerkezetében több-kevesebb rendszerességgel bekövetkezett változásokat áttekintve arra a következtetésre jutottak, hogy a méhlepényesek csoportja akár már százmillió évvel ezelőtt megtehette az első lépéseket a kifejlődés útján, méghozzá olyan ősi rágcsálók formájában, amelyek együtt rohangáltak a dinoszauruszokkal a Földön. 

A Maureen O'Leary, a New York állambeli Stony Brook Egyetem professzora által vezetett nemzetközi kutatócsoport minden eddigiénél nagyobb - fizikai és genetikai jellemzőkből álló - adatbázist hozott létre a vizsgálatok céljára. Nyolcvanhat ma élő fajt, illetve negyven kihalt állatot vettek alapul, és több mint 4500 részletből - egyebek között fogakra, lábakra, szőrzetre, táplálkozásra, agyszerkezetre vonatkozó adatokból - rajzolták fel a fenotípusokat. (A fenotípus egy élőlény alaktani és élettani sajátságainak összessége, az öröklött tulajdonságok és a környezet együttes hatására létrejött megjelenési forma.) 

Az alapbázist tizenkétezer fotóval és az összes ma élő faj genetikai információjával töltötték fel: az eredmény a professzor szavaival egy hatalmas szupermátrix lett, amelyet a Morphobank nevű szoftverrel elemeztek. 

A program segítségével a huszonhárom fős csoport végig tudta követni az evolúció során kialakult egyedi sajátosságokat, a rokonsági kapcsolatokat és a kormeghatározásokat. Az BBC News és a ScienceDaily című hírportálok beszámolója szerint az eredmény azt mutatja, hogy a méhlepényes emlősök közös őse a dinoszauruszok kihalása után 200 000 évvel bukkant fel a bolygón.

"Az élet fájának felállítása olyan, mintha egy bűncselekmény helyszínét próbálnák újra összerakni - fejtette ki O'Leary. - A DNS-vizsgálatok fontos új információkkal szolgálnak, de az olyan fizikai, nyomravezető jelek, mint a testfelépítés vagy fosszília, ugyancsak nélkülözhetetlenek. 

Az összehasonlító anatómia vegyítése a legkorszerűbb genetikai módszerekkel a múlt lehető legpontosabb rekonstrukcióját tette lehetővé." A professzor meggyőződése, hogy az új adatbázis és a Morphobank segítségével képesek lesznek "továbbfinomítani" az élet fáját.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.