A "jobbkezes" halak esete

Jó hír a pecásoknak: a széndioxid butítja a halakat

Riasztó jelenségre figyeltek fel a kutatók: egyes halfajok szabályosan elbutulnak a megnövekedett légköri széndioxid koncentrátumtól.

2011.08.18 11:32Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Jellemzően önző mivoltunkra világít rá, ahogy az üvegházhatást okozó gázokat vizsgáljuk. Elsősorban a minket körülvevő bioszférát kutatjuk, holott a nagyobb széndioxid koncentrátum nem csak a légkörben okoz problémát. Olyan helyeken is komoly változásokat idéz elő, ahol nem is sejtenénk - például a tengerek, óceánok felszíne alatt.
 
Erre szolgáltat - sajnos - nagyon jó példát a korallok élővilága. Habár igen változatos és gazdag élettér jellemzi ezeket a tengeri oázisokat, ez egyben komoly veszélyt is jelent az itt élő fajokra. Erre a kihívásra a sárgafarkú fátyolsügér (Neopomacentrus azysron) evolúciós fejlődéssel válaszolt: faji szinten kifejezetten „okossá” vált. Az intelligens állatokhoz és az emberhez hasonlóan agyának bal és jobb féltekéjét külön feladatokra használja, ami így fajtársai többségéhez képest gyorsabb problémamegoldást biztosít számára.

Az óceán emberi beavatkozásra növekvő széndioxid szintje azonban ellentétes hatást generál, állítja egy nemrég megjelent tanulmány. Az olasz Paolo Domenici, illetve az ausztrál Bridie Allan, Mark I. McCormick és Philip L. Munday tengerbiológusok által készített kutatás rántotta le a fátylat a fátyolsügér elbutulási folyamatáról. A hal kicsinyeinek egy csoportját még lárva állapotban kettéválasztották, az egyik rajt a mai paramétereknek megfelelő vízbe, a másik kolóniát pedig dupla széndioxid koncentrációt tartalmazó vízbe helyezték. Utóbbi szintet egyébként mai becslések szerint várhatóan 2100-ra fogja elérni az óceán.
 
Ezt követően nyomon követték a felnövekvő generációt, majd, amikor kifejletté váltak, egy vízi labirintusba helyezték őket. Minden egyes, mostani széndioxid koncentrációjú vízben növekedett hal képes volt oldalirányba fordulni, amikor a labirintus határához értek; vagyis döntést hozott, hogy jobbra vagy balra ússzon tovább. Ráadásul, mint az embereknél a bal- és jobbkezesség, a halak esetében is volt egy preferált, „kedvenc” irány, többnyire ugyanabba az irányba fordultak.
 
Ezzel szemben az üvegházhatást okozó gáz nagyobb mennyiségének kitett példányoknál ez a folyamat teljesen véletlenszerűvé vált. Ezek a halak nem részesítették előnyben valamelyik irányt, döntéshelyzetben előre nem megjósolható módon változtatták meg mozgásukat. Ez - a kutatók szerint - agyi diszfunkcionalitásra utal, vagyis bizonyíték lehet a megnövelt széndioxid koncentráció tengeri állatok agyát károsító mivoltára.
 
Remélhetőleg a következő 90 évben folyamatosan emelkedik majd a CO2 szint, így az óceánok magasabb szintű létformái is képesek lesznek lassan adaptálódni a változó helyzethez. Az ideális persze az lenne, ha megállna az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mennyisége, vagy még csökkenne is valamelyest...

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.