Az év madara, a sárgarigó

2002-ben a sárgarigó az év madara.
_{2002.04.30 10:21}

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979-ben indította el az év madara programot.
Első ízben a gyurgyalagot állította az érdeklődés középpontjába, 2002-ben a sárgarigó az év madara.

A sárgarigó (Oriolus oriolus) magyar nevével ellentétben nem tartozik a rigófélék családjába, ahová a mindannyiunk által ismert feketerigó.

A sárgarigófélék családjába sorolják harmincnégy másik fajjal és számos alfajjal együtt. Többségük az Óvilág trópusi területein terjedt el, általában közepes termetű madarak, csőrük erőteljes, varjúszerű, közös jellemzőjük, hogy rövid a csűdjük. A család legtöbb fajára jellemző a sárga és fekete tollazat.

A sárgarigó a feketerigóhoz hasonló termetű énekesmadár. A hajdani emberek számtalan nevet adtak neki: aranymálinkó, aranymálú, aranybegy, sárga venyhe, aranysárga, szolgabíró, stb. A feltűnő színű hímeket könnyű felismerni: az öreg hímek tollazata ragyogó aranysárga, a farkuk és a szárnyuk fekete. Szélső faroktollaiknak a hegye is sárga. A csőrük vöröses hússzínű, a szemük vérvörös, a lábuk hamvaskék. A tojók tollazata a fiatal madarakéhoz hasonlóan kevésbé feltűnő, felül sárgászöld, alul szürkésfehér, halvány sávozás díszíti.

Feltűnő színezete ellenére a sárgarigót nem könnyű megpillantani, mert igen óvatos madár, rendszerint a fák lombkoronájában tartózkodik. A levelek takarásában nemcsak a tojók, hanem még az élénk színű hímek is eltűnnek. Rendszerint akkor pillanthatjuk meg, amikor az egyik fától a másikig száll. Röpte gyors, kissé hullámvonalú.

Hazánkban a magasabb hegyvidéki területeket kivéve mindenfelé fészkel.

Április végén, május elején érkezik hozzánk afrikai telelőterületeiről. Országszerte elszórtan fészkel.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!