Miért kapjuk vissza a fehér golyót?

"Miért van az, hogy biliárdozáskor a fehér golyó, ha véletlenül belemegy egy lyukba, nem a többi golyó mellé gurul a tárolórekeszbe, hanem "visszaadja" az asztal?"
_{2006.11.13 10:49, Forrás: National Geographic - Bíró Zsuzsa}

Az émebedobós biliárdasztaloknál figyelhető meg az a jelenség, hogy ha bármelyik színes golyót belökjük egy lyukba, az egy sínrendszeren keresztül egy tárolórekeszbe jut, ahonnan csak újabb érme bedobásával hozható ki. Ezzel szemben a fehér golyó (ami az összes többi meglökésére használatos) kigurul az asztal alján lévő nyitott rekeszbe, ahonnan kivehető, és így folytatni lehet a játékot.

A biliárdgolyók eredetileg elefántcsontból készültek, de mivel az elefántok védett állatok, ez már sok-sok éve megváltozott. 1865-ben John Wesley Hyatt nagy sikerrel szabadalmaztatta felismerését, mely szerint a celluloid is kiválóan alkalmas biliárdgolyó alapanyagaként, és nagyon hasonlít az elefántcsontra. Sajnos az a kellemetlen tulajdonsága is megvan, hogy időnként felrobban. Napjainkban egységesen fenolgyantából készülnek a golyók.

Az érmebedobós biliárdasztalok leggyakrabban súly és méret alapján különböztetik meg a fehér golyót a többitől. A biliárdgolyók átmérője szabvány szerint 2,25 ± 0,005 inch (5,715 ± 0,127 cm), tömegük 5,5-6,0 uncia (156-170 gramm). A fehér golyó megközelítőleg 1/8 inch-csel (3,2 mm) nagyobb, mint a többi, és ennek megfelelően valamivel nehezebb is.

A biliárdasztal belsejében súlyérzékelő dönti el, hogy a golyó a zárt rekeszbe kerüljön, vagy visszajusson a játékosokhoz. Léteznek ma már olyan (drágább) asztalok és hozzájuk tartozó golyókészletek is, melyekben a fehér golyó pontosan ugyanakkora, mint a többi, viszont a belsejében mágnes van. Így az asztalban lévő mágneses érzékelő lezárja a tárolórekesz ajtaját, ha a fehér golyó közelít. Léteznek olyan asztalok is, amelyek fényerősségmérővel azonosítják a fehér golyót, és ennek megfelelően "cselekszenek". Ezeket azonban hiába keresnénk a sarki kiskocsmában.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!