Szeptember 3-án történt - Benes halála

Edvard Beneą (1884. május 28.-1948. szeptember 3.) cseh politikus, Csehszlovákia második elnöke.

_{2006.09.03 08:47, Forrás: wikipedia}

A csehországi Koľlany faluban született szegényparaszti családban. Kiváló tanuló volt, középiskolai és egyetemi tanulmányait Prágában (itt a filozófiai szakon Masaryk, későbbi harcostársa is tanította), illetve a Sorbonne-on végezte, majd Dijonban folytatott politikai és szociológiai tanulmányokat. 1908-ban Dijonban szerzett jogi doktorátust. Három évig a Prágai Kereskedelmi Akadémián, később pedig a Károly Egyetemen tanított.

Az I. világháború idején

Az I. világháború kitörése után titkos ellenállási mozgalmat szervezett Maffia néven, és ő felelt a kommunikációs útvonalakért az akkor éppen Svájcban tartózkodó Masarykkal. Végül 1915 szeptemberében maga is emigrált Párizsba, ahol aktívan terjesztette a független Csehszlovákiával kapcsolatos elképzeléseit. Kiépítette a futárszolgálatot a Maffia és a Masaryk, Stefanik és általa vezetett emigráció között. Párizsi tartózkodása idején Beneą a Sorbonne-on szlavisztikát oktatott, és rengeteg cikket publikált. 1916-ban kulcsszerepet játszott a Csehszlovák Nemzeti Tanács megalakításában, aminek ő főtitkára lett. A Csehszlovák Nemzeti Tanács vezetői igyekeztek meggyőzni a nyugati államokat saját igazukról, és sikeresen elérték, hogy cseh-szlovák légiók jöjjenek létre Franciaországban, Oroszországban és Olaszországban.

A csehszlovák diplomácia élén

A Csehszlovák Nemzeti Tanács a versailles-i béketárgyalásokon is képviseltette magát. Beneą 1918-1919 között Genfben és Párizsban tárgyalt az újonnan megalakult Csehszlovákia sorsáról és határairól, immár külügyminiszteri minőségben. Jelen volt a Népszövetség megalakításánál, annak 1920-ban elnöke, 1923-1927 között pedig Tanácsának tagja volt. Nyilvánvaló magyarellenes éllel 1920-1922 között szerződéseket kötött Romániával és Jugoszláviával, miáltal létrejött a "kisantant". Jelentős tekintélye volt: minden fontosabb nemzetközi konferencián részt vett (Genova - 1922; Locarno - 1925; Hága - 1930; Lausanne - 1932).

A kormányon levő Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt alelnökeként Beneą nagy befolyással bírt a belügyekre nézve is. Kis megszakítással 1919-től 1935-ig országgyűlési képviselő volt, majd Masaryk lemondása után ő lett az utódja az elnöki székben. Ilyen minőségében szövetséget kötött az addig szinte teljesen izolált Szovjetunióval, és támogatta belépését a Népszövetségbe is. A németlakta csehszlovák területeket (jelesül a Szudéta-vidéket) követelő náci Németország ellen Beneą mozgósítást rendelt el, bízva az ígért brit-francia segítségben. Ehelyett azonban a müncheni szerződésben a nyugati hatalmak beleegyeztek a fent említett területek átadásába, mire az elnök október 5-én emigráns kormányt alakított meg Londonban. Utódja Emil Hácha lett, aki tehetetlenül nézte Szlovákia függetlenedését és a Cseh-Morva Protektorátus létrehozatalát.

Moszkvabarát emigráció - a Kreml ügynöke

Beneą a müncheni szerződés hatására elvesztette minden bizalmát a nyugati államokban, és korábbi kommunistaellenességét levetkőzve a Szovjetunióban látta a csehszlovák függetlenség egyetlen lehetséges biztosítóját. 1943-ban tehát Moszkvába távozott tárgyalni a helyi csehszlovák kommunista emigránsokkal. Az volt a terve, hogy a szocialistákat is bevonja a kormányzatba, és több radikális társadalmi és gazdasági reformelképzelést dédelgetett. 1945-ben, Németország bukása után Moszkvából érkezett diadalmenetben Prágába.

Pavel Anatolijevics Szudoplatov NKVD és KGB tábornok visszaemlékezéseiben (Special tasks. The memoirs of an unwanted witness - A Soviet spymaster) ír arról, hogy a csehszlovák elnök 1938-tól kezdve a szovjet titkosszolgálat ügynöke volt, akit Pjotr Zubov titkosszolgálati rezidens szervezett be. Állítólag tervezte a jugoszláv király megölését, hogy németellenes fordulatot idézzen elő a délszláv államban. A német megszállás idején Prágából is az NKVD mentette ki Londonba, ahonnan Moszkvába utazott.

Ismét Csehszlovákiában

Beneąt 1945. október 28-án helyezték vissza hivatalába, és a következő évben újraválasztották. Hiába bízott a Szovjetunióban, az 1948. februárjában bekövetkező kommunista fordulatnak már ellenállt, de - Szudoplatov visszaemlékezése szerint némi győzködés hatására - június 7-én lemondott. Sezimovo Ústíban halt meg még abban az évben.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!

Kapcsolódó írások:

Benes-dekrétumok: Gyurcsányék nem akarják az ENSZ elé vinni az ügyet