Április 27-én történt - Magellán halála

Négyszáznyolcvanhat éve, 1521. április 27-én halt meg a Fülöp-szigeteken Ferdinand Magellán (Fernao de Magalhaes) portugál felfedező, az első földkörüli expedíció vezetője.
_{2007.04.27 06:45, Forrás: MTI}

Magellán Sabroza városában született 1480 körül, apja a város polgármestere volt. Szüleit tízéves korában elvesztette, ettől kezdve II. János király udvarában nevelkedett, különösen a földrajz és a csillagászat érdekelte. Huszonöt évesen szállt először tengerre, eljutott Indiába, Afrikába, Kelet-Indiába, számos tengeri csatában harcolt. Ellenségei azonban rossz hírét keltették az udvarban, s bár az ellene felhozott vádak nem bizonyultak igaznak, elvesztette az új király, I. Manuel kegyét és kegydíját. A sértődött Magellán "egy házzal odébb" állt, és a spanyoloknak ajánlotta fel szolgálatait.

A fűszerekben gazdag Indiába és Távol-Keletre vezető út ekkor már évtizedek óta izgatta a felfedezők fantáziáját. A portugálok délnek és keletnek, Afrika megkerülésével próbálkoztak, a spanyolok nyugat felé indultak. Kolumbusz is az Atlanti-óceánt átszelve akart Ázsiába jutni, de ez nem sikerült, "útban volt" az amerikai kontinens, amelynek partjainál azután expedíciók sora kereste a tengeri átjárókat. Magellán már sejtette, hogy a Föld gömbölyű és vélhetőleg azzal is tisztában volt, hogy a Fűszer-szigetek eléréséhez meg kell kerülnie az Újvilágot. Viszonylag könnyen sikerült meggyőznie a fiatal I. Károly spanyol királyt (V. Károly császárt), hogy a portugál tulajdonban lévő Molukkák (Fűszer-szigetek) közül legalább egynek az 1494. évi tordesillasi, a világot a spanyolok és portugálok között felosztó egyezmény szerint Spanyolországhoz kellene tartoznia. Károly jóváhagyta Magellán terveit és vállalta, hogy a kincstár felszerel öt hajót, s ellátja két évre elegendő készlettel.

Magellán a tengernagyi lobogót a 110 tonnás Trinidadra húzatta fel, flottája (a vezérhajó mellett a San Antonio, a Concepción, a Victoria és a Santiago) 1519. szeptember 20-án futott ki Sanlucar de Barramedából. A spanyol kapitányok önérzetét azonban sértette, hogy egy idegen parancsoljon nekik, és már az indulás után összeesküvést szőttek. A terv kipattant, Magellán az egyik kapitányt leváltotta és lecsukatta. A hajók decemberben elérték a brazil partokat, de nem kötöttek ki, lévén a terület portugál birtok. Inkább 1520 januárjában a La Plata torkolatában horgonyoztak le, majd tovább hatoltak délnek, végül a hideg és a rossz időjárás miatt úgy döntöttek, Patagóniában (a nevet a helybéli magas indiánokra utalva adták, a szó spanyolul nagylábút jelent) telelnek át. Itt az öt hajóból kettő kapitánya ismét fellázadt, de a legénység hűséges maradt. Magellán az egyik zendülőt lefejeztette, a másikat kitette a lakatlan partra, a többieknek megkegyelmezett.

1520 májusának közepén a Santiago felderítés során egy sziklás parton szétzúzódott, de a legénység megmenekült. A maradék hajók augusztus végén indultak tovább, s októberben végre meglelték a keresett átjárót, amelyet Magellán mindenszentekről nevezett el (ma az ő nevét viseli). Az átkelés a vártnál nehezebbnek bizonyult, több mint egy hónapig bolyongtak a szigetek közt, míg valóban kijáratot leltek. A zsákutcába jutott és magára maradt San Antonio legénysége fellázadt és visszafordult, a többi hajó azonban a szűk, hegyek közti csatornán 1520. november 28-án átjutott. A vidéket az indiánok által gyújtott számtalan tűzről Tűzföldnek nevezték el, a nagy vizet pedig - látszólagos békés volta miatt - Csendes-óceánnak.

Magellán ekkor már azt hitte, a Fűszer-szigetek a közelben vannak, de ismét csalódnia kellett: csak 110 nap és 17 ezer megtett kilométer után érték el a mai Fülöp-szigeteket, 1521. március 6-án. Útközben a víz megromlott, az emberek éheztek, skarlátban szenvedtek. Cebu szigetén a szultánt rávették a kereszténység felvételére és arra, hogy legyen a spanyol király hűbérese. Magellán azonban botor módon belekeveredett a helybéliek konfliktusába, s 1521. április 27-én egy csetepatéban elesett. Halála után - mivel az expedíció létszáma kevesebb, mint 150 emberre csökkent - az egyik hajót felgyújtották és a maradék kettőn folytatták az utat. A Sulu-tengeren át elérték Borneót, végül 1521. októberében rábukkantak az áhított Fűszer-szigetekre. Itt szegfűszeget, szerecsendiót és más fűszereket vásároltak, majd elhatározták, hogy a Trinidad visszamegy Panamába, a Victoria kapitánya pedig nyugat felé tér haza. A Trinidadot visszakergette egy vihar, a portugálok elfogták őket, a legénységből csak négyen jutottak haza, évekkel később. A Victoria viszont a Jóreménység-fokát megkerülve, súlyos szenvedések és nélkülözések után, de 1522. szeptember 6-án hazaért Spanyolországba.

Az eredeti legénységből csak 18-an érkeztek vissza, teljes bérüket ők sem kapták meg, anyagilag viszont kifizetődött a vállalkozás, a fűszerek még nyereséget is hoztak. A hajóút során a legénység tagjai számos ismeretlen állatot láttak, felfedezték a déli féltekéről látható csillagképet, a Magellán-felhőt, és az is kiderült, hogy szükség van a dátum-vonalra: a visszaérkezők ugyanis hiába vezették pontosan a hajónaplót, egy nap eltérésben voltak az otthon maradókkal szemben. Az expedíció a világ térképeinek teljes átrajzolását is eredményezte: kiderült, hogy a földfelszín nagyobb részét tenger borítja, amely egységes világóceánt alkot.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!

Kapcsolódó írások:

A Nagy Magellán Felhő rejtélye