"Az Excel nemcsak egy táblázatkezelő"

London, 7. nap - magyar hősök, amcsi-orosz tiniharc és a tímdzsípi

A csütörtöki napon éremben nem mérhető hősi tettel szembesülhettünk, miközben csapataink is pályára léptek, illetve vízbe ugrottak, és kiderült az is, az Excel nem csak és kizárólag egy adatbázis-kezelő program neve.

Cseh Laci főnixként támadt fel hamvaiból képgaléria

2012.08.03 08:17kisener, ma.hu, London
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Az Excel Exhibition Center nevű műintézményben indult a napunk, amely a XXX. Nyári Olimpiai Játékok idejére a szokásos kulturális és koncertközpont helyett átalakult mini olimpiai parkká - park nélkül. A gigaméretekkel megáldott épület ugyanis hét (!) különböző sportágnak is helyt ad az Olimpia alatt: itt rendezik a vívó-, a birkózó-, a cselgáncs-, az ökölvívó-, az asztalitenisz-, a tékvandó- és a súlyemelő versenyeket is, mindegyiket színpompás sportcsarnokban.

No, ennek megfelelően a kavalkád hatalmas már korán reggel a bejáratnál és az épületben, a hét különböző csarnokot kereső tömeg a lelkes és rendkívül türelmes önkéntesek segítségével találja meg a neki rendeltetett helyszínt, bármiféle komolyabb fennakadás nélkül. Jelen sorok íróját akkor éri a következő meglepetés, amikor kiderül, a vívás igenis szórakoztató, egyszersmind rendkívül népszerű sportág.

A női tőr csapatversenyen szinte teltház már reggel, felváltva tombolja a nép a "tímdzsípí" (Team GP), "itáljá" (Italia), "álöblö" (Allez le Bleus), "nippon" (Nippon), "júeszé" (USA) rigmusokat (a koreaiakat meg nem értettem, elnézést tőlük!), és azért felhangzik egyszer a hajrá magyarok kiáltás is, holott sajnos csapatunk nem is kvalifikálta magát az Olimpiára ebben a számban.

Az egyszerre négy páston zajló eseményeket így felváltva és rendkívül koncentráltan követi a semleges néző - kevés ilyen van -, míg az érintettek saját csapatuk szurkolásával vannak elfoglalva. Közben az egyes pástokon látványos összecsapások és küzdelmes csaták, önmagukat folyamatosan hergelő vívóhölgyekkel, a bírákkal vitatkozó sportolókkal, gyakorta használt videóbíróval, és olasz diadallal a végén.

Cseh Laci az őt megelőző amerikai úszókkal (Fotó: MTI - A galériához KATT a képre!)


Azért - ahogy ezen az Olimpián mindig - a házigazdák óriási szeretettel éltetik most is csapatukat, amely a kilenc fős mezőnyből a nyolcadik helyen végez - Egyiptomot azért megelőzték! De miért is vagyunk meglepődve, amikor a kézicsapat 42 gólos vereségét követően olimpiai bajnoknak kijáró ünnepléssel éltették gárdájukat a hazai drukkerek? A "tímdzsípi" tombolás eredménytől függetlenül konstans.

A nap másik kiemelt eseménye a női tornászlányok egyéni összetett fináléja volt. A lányok kifejezés helytálló, a győztes, amerikai Gabrielle Douglas idén szilveszterkor lesz 17 éves, míg a csalódottságában zokogó orosz Victoria Komova januárban lett szintén 17 éves. Mit mondjunk, az idő nem repült el még felette, talán Rióban sem lesz még túlkoros, de az amerikai-orosz hagyományos tornaháborúkat ismerve szomorúsága így is érthető.

Itt jegyezzük meg, a szervezők az ötkarikás játékok kulturális szellemiségére is figyelemmel voltak, a tornadöntőt például a Brit Királyi Balettintézet fergeteges bemutatója nyitotta meg.

A nap számunkra két hőst is hozott, még ha érmet "csak" egyet szereztünk. Joó Abigél cselgáncsozónk formáját tekintve aranyat is hozhatott volna, ha egy súlyos sérülés a negyeddöntőben ezt nem akadályozza meg. Abigél azonban nem adta fel kiugró térde ellenére sem, vállalta a vigaszágat is, első meccsén nyert, majd ugyan a helyosztón alul maradt, és az ötödik helyen végzett, teljesítménye - bizton állíthatjuk - mégis a legnagyobbak sorába emeli, és képletesen számára is kioszthatunk egy aranyérmet.

Ugyancsak totális ríszpekt Cseh Lacinak, akitől - valljuk be őszintén - sokkal többet vártunk ezen az Olimpián. A 400 vegyes és a 200 pillangó elbukott elődöntője után sikerült felállnia a padlóról, és 200 vegyesen Phelps (20. olimpiai érme, 16. aranyérme...) és London eddig legsikeresebb olimpikona, Lochte (csütörtök estig 2 arany, 2 ezüst, 1 bronz) mögött megszerezte a bronzérmet. Az előzményeket ismerve ez sem kis teljesítmény, és mind Lacika, mind a mi lelkünknek nagyon kellett ez az érem!

A nap krónikájához tartozik, hogy végre győztek férfi vízipólósaink - még ha a védekezés hagyott is Románia ellen kívánnivalót maga után -, miközben kézilabda-válogatottunknak nem sok esélye volt a horvátok elleni találkozón - szombaton Spanyolország ellen lehet - és kell! - javítani. És amellett se menjünk el szó nélkül, hogy a házigazdák kedden még aranyérem nélkül álltak (boldogságindex 10%-on), szerda este már kettőnél (47%-os index), addig csütörtök este már ötnél (88%), és hol van még a vége?

Ezt mi, magyarok is megkérdezhetjük magunktól, hiszen 2 arany, 1 ezüst és 2 bronz megszerzését követően az éremtáblázat 14. helyén állunk, megelőzve többek között olyan sportnagyhatalmakat, mint Ausztrália, Kanada, Románia, vagy éppen Hollandia. A boldogságindexünk így mind Londonban, mind odahaza javulóképes állapotban van, Berki Krisztián, Pars Krisztián, a kajak-kenusok, kézi- és vízilabdázóink és a többiek sokat tudnának emelni a nemlétező mérőszámon. Hisszük, fognak is...

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.