Sokszor szadizmusba hajlóak voltak

A lélek megváltását várták a középkorban a kínzásoktól

A szadizmusba hajló, embertelen középkori kínzási gyakorlatokkal kapcsolatos ismereteink csak részben állják meg a helyüket - állítja egy német kutató, aki szerint a kínzás és a kivégzés arra szolgált, hogy megmentsék az elítélt lelkét a kárhozattól.

2010.11.02 16:45mult-kor.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Peter Nirsch terhes nők hasát vágta fel és távolította el a még meg nem született csecsemőket, s több mint ötszáz embert mészárolt le, mielőtt 1581-ben Nürnbergben elfogták.

A bíróság nem kegyelmezett a tömeggyilkosnak: a férfit először megkínozták, majd forró olajat öntöttek az elítélt sebeire, kikötözték, végtagjait eltörték, majd felnégyelték. Nem Nirsch volt az egyetlen, aki hasonló elbánásban részesült.

„Az embertelen ítéletek a mindennapi élet részét képezték” – állítja a bielefeldi jogászprofesszor, Wolfgang Schild, aki új könyvében kicsit árnyalja a brutális kínzásokról és kivégzésekről bennünk élő képet:

„Az állatiasság mellett a büntetőjog foglalkozott az elítélt üdvözülésével is” – így a szerző.

A korábbi évszázadokból származó jogi könyvek és pamfletek a „múltat eltorzítják és eltúlozzák, míg a jelent jó színben tüntetik fel” – állítja Schild.

A középkori hatóságokat nem vezették szadista hajlamok, sőt, inkább megpróbálták kiengesztelni a „megsértett Istent”, a keresztények ettől például az örök élet elérését várták.

A korabeli vélekedések szerint csak az ellenálló test megtörése, a fizikai fájdalom tisztító hatása árán lehetett a lelket megszabadítani.

Ez a nézet felettébb elterjedt volt a középkorban, olyannyira, hogy sokan mártírokká váltak, csak azért, hogy így biztosítsák maguknak a túlvilági életet.

Az elítélteket hivatalosan nem is kínozhatták meg annyira: V. Károly 1532-es büntetőtörvénye (Peinliche Halsgerichtsordnung) kijelentette: a kínzásokat csak „megfelelő körültekintéssel, mérsékelt ítélkezés mellett” szabad véghez vinni.

„Általánosságban elmondható, hogy az emberek akkoriban nem úgy tekintettek a kínzásokra, mint a ma élők, mivel a bűnnel szemben mély érzésekkel viseltettek, ezért nyitottak voltak a különböző kínzási technikákra”.

Az emberek például szerettek kivégzésekre járni, sokszor pedig dühödten vették tudomásul, ha a hóhér nem végezte megfelelően a munkáját.

3 vérfagyasztó középkori kínzás

1. Kínai harang

Több mint ezer éves Távol-Keleti találmány, de még a huszadik század elején is alkalmazták. Az elítéltet beültették egy harangba, majd a bírák által kiszabott számú ütést mérte a hóhér és segédje a harang testre.

A következmény borzalmas volt: a delikvens elvesztette a hallását, a pokoli zene pedig az idegrendszerét sem kímélte, elharapta a nyelvét, őrületében szétmarcangolta a saját arcát.

Ilyenkor hagyták még egy kicsit szenvedni, majd sor került a kivégzésre, karddal lecsapták a fejét.

2. Vízkúra

Az inkvizíció alkalmazta erőszeretettel, több variációja is létezett. A legegyszerűbb a közönséges fullasztás volt.

Az áldozat fejét a vezető hóhér vezényszavára a hóhérinasok a vízzel teli dézsába nyomták, majd meghatározott ideig a víz alatt tartották. Fejlettebb változatához kötél és csiga szükségeltetett. Ilyenkor a vádlottat lábánál fogva felkötötték, majd fejjel lefelé lógatva mártogatták a vízbe.

De volt olyan vízzel végrehajtott kínzás is, amikor a delikfenst levetkőztették, padhoz kötötték, szájába tölcsért nyomtak, és azon keresztül juttatták a szervezetébe a vizet, amelynek mennyisége akár 10-15 liter is lehetett.

A folyadék szétfeszítette a gyomrot és felpuffasztotta a hasat, ezáltal pokoli kínokat okozva.

3. Strappado

Az inkvizíció egyik legförtelmesebb találmánya mindössze egy kötélből és egy csigából állt. Az áldozat két karját a háta mögött, a csuklójánál összekötözték, majd ezeknél fogva a lehető legmagasabbra felhúzták a levegőbe.

Ekkor a kötelet elengedték.

Az illető lezuhant a padlóra, esését azonban, mielőtt a magatehetetlen test a padlóhoz csapódott volna, megállították, hogy minél nagyobb terhelés érje a váll és a könyök izületeit, illetve izmait.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.