"Az utolsó magyar polihisztor"

Százhetvenöt éve született Herman Ottó

Százhetvenöt éve, 1835. június 26-án született Breznóbányán Herman Ottó természettudós, néprajzkutató, az utolsó magyar polihisztor.

2010.06.24 17:00MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Szepességi szász családban született, eredeti neve Carl Otto Hermann volt. Orvos apját 1847-ben a Felvidékről áthelyezték Alsóhámorba, így fia a miskolci evangélikus főgimnáziumban folytatta tanulmányait. Később beiratkozott bécsi politechnikumba, de azt apja korai halála miatt nem fejezhette be.

Bécsben géplakatosnak állt, autodidakta módon rendszeres természettudományi tanulmányokat folytatott, bejárt a Természettudományi Múzeumba. 1857-61 között a császári hadsereg katonájaként szolgált, de 1862-ben a lengyel felkelésben már mint önkéntes harcolt.

1863-tól Kőszegen fényképészként dolgozott; megismerkedett Chernel Kálmánnal, akinek ajánlásával 31 éves korában a Brassai Sámuel igazgatta kolozsvári Erdélyi Múzeum Egylet preparátora lett.

Ekkor jelentek meg első írásai, főként a madarakkal és pókokkal foglalkozott akkoriban. 1874-ben költözött Budapestre, ahol a Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi tárának őrsegédje lett. 1877-ben elindította a tár folyóiratát, a Természetrajzi Füzeteket.

A Természettudományi Társulat megbízására készítette el Magyarország pókfaunáját feltáró háromkötetes könyvét, amelyben 314 pókfajtát (36 új fajt) írt le.

Felhívta a figyelmet a filoxéra veszélyére, de felismerte, hogy az homokon nem pusztít, ezért propagálta a homoki szőlőtermesztést. Nagy része volt az Állatvédő Egyesület megalapításában (1883). Közben politikai mozgalmakban vett részt, 1871-ben állást foglalt a Párizsi Kommün mellett.

A Függetlenségi és 48-as Párt tagjaként kapcsolatban állt Kossuth Lajossal, Torinóban is felkereste. 1879-ben Szeged, majd később Miskolc országgyűlési képviselőjévé választották. 1885-ben feleségül vette Borosnyay Kamilla írónőt.

Herman Ottó a tudományos madártan, az ornitológia megalapítója Magyarországon. Megszervezte az ornitológusok II. nemzetközi kongresszusát Budapesten, amelynek nyomán a Magyar Nemzeti Múzeum égisze alatt 1893-ban létrehozta a Magyar Ornitológiai Központot (a később Madártani Intézetet).

Haláláig az intézmény igazgatója volt. Az általa megindított Aquila című folyóirat a hazai madártani kutatások központi orgánuma lett. A millenniumi kiállítás halászati és pásztorkodási részlegének rendezőjeként is tevékenykedett, gyűjtötte a magyar ősfoglalkozások (halászat, pásztorkodás) népi szokásait és tárgyi emlékeit.

Megírta A madarak káráról és hasznáról című nagy sikerű művét, A magyar halászat könyvét, elkészítette a magyar állattartás történeti összefoglalóját és szakszótárát, elindította a magyarországi ősrégészeti kutatásokat.

Munkásságát eredeti szempontú, gazdag ismeretanyag, lenyűgöző előadásmód jellemezte.

Támogatta Miskolc és Borsod Vármegye Múzeumának megalapítását. A létesítmény 1953-tól a nevét viseli. A Magyar Néprajzi Társaság alapító tagja, majd 1892-től elnöke volt.

1900-ban megkapta a francia Becsületrend lovagkeresztjét.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.