Magyar művészek 1850-1914 közötti művei

München magyarul a Budavári Palotában!

München bizonyos értelemben a magyar mővészet fővárosa. A magyar művészet jelentős mesterei Székely Bertalantól Benczúr Gyuláig, Szinyei Merse Páltól Munkácsy Mihályig, Hollósy Simontól Csontváryig, Ferenczy Károlytól Vaszary Jánosig mind München fiai.

_{2009.10.01 21:30ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Münchenben születik meg a magyar festészet számos olyan remekműve, mint az impresszionizmus előfutáraként ismert Majális Szinyeitől, a nemzeti történelem oltárképeként tisztelt Vajk megkeresztelése Benczúrtól, a modern népies zsánert képviselő Tengerihántás Hollósytól, vagy a sejtelmesen bonyolult fényhatásai miatt csodált Árvák Csók Istvántól.

Münchenben formálódik meg a nagybányai mővésztelep gondolata, s München növendéke az a mővészgeneráció is, aki Budapest 19. századi világvárosi arculatát megformálta az épületektıl a szobrokig, a freskóktól az iparmővészeti berendezési tárgyakig. München nevelte azokat a művészeket is, akik tanárként az újabb nemzedékeket irányították, s kiknek befolyása még az 1930-as években is meghatározó volt a magyar mővészképzésben. A királyi mővészeti akadémia, a Glaspalast kiállításai, Hollósy szabadiskolája, a Café Lohengrin és a Café Probst kávéházi asztalai, a műtermek, a város száznál is több galériája és művészeti kiadója éppúgy részei bajor főváros izgalmas és egyedülálló nemzetközi mővészeti életének, mint a magyar mővészettörténetnek.

Ezekből táplálkozik mindaz, ami a kor művészetét olyan egyedülállóan jellegzetessé tette, s amit röviden a München-jelenségnek nevezhetünk.

Az elmúlt két évtizedben a müncheni akadémia és a bajor fıváros mint mővészeti centrum szerepének vizsgálata a közép-kelet-európai országok mővészettörténeti kutatásaiban is elıtérbe került. A téma aktualitását növeli, hogy 2008-ban ünnepelte 200 éves évfordulóját a müncheni Királyi Képzımővészeti Akadémia, s ebbıl az alkalomból nagyszabású kiállítással, illetve a legújabb kutatásokat feltáró katalógussal tisztelegtek az intézmény elıtt. Itthon is fontos hangsúlyozni, hogy München jelentıs nemzetközi mővészeti centrum volt, amelyben a magyarok különösen fontos szerepet játszottak.

Három magyar professzora (Liezen-Mayer Sándor, Benczúr Gyula, Wagner Sándor) is volt az akadémiának, s ık, a külföldi hallgatóikon kívül népes magyar mővésznövendék-sereget is maguk köré győjtöttek.

A kiállításra – azon túl, hogy a 19. századi mővészetünk legszebb és legismertebb alkotásait új összefüggésben mutatják be – több kulcsfontosságú mű érkezik Franciaország és Németország különböző múzeumaiból. A müncheni Neue Pinakothek és a lipcsei Szépművészeti Múzeum mellett Bécsbıl, Tournai-ból, Pozsonyból és a Varsói Nemzeti Múzeumból is kölcsönöznek képeket, összesen mintegy 30 darabot.

Jelentős esemény, hogy a Marosvásárhelyi Képtárból 10 mű érkezik, köztük olyanok is, amelyek az első világháború óta nem voltak Budapesten láthatók. Nagyobb anyagot mutatnak be számos magyar közgyűjteményből és magántulajdonban őrzött, a közönség által eddig nem látott képekből.

A kiállítás grafikai egysége elsősorban az akadémiai oktatásba nyújt bepillantást, megismerkedhetünk a szigorú akadémiai elvárások apró mozzanataival, ugyanakkor az egyes művészek rajzi tudásáról is képet alkothatunk. A kiállításon a grafikai osztály legszebb, a korszakban készült lapjaiból válogattunk, s emellett láthatók a legnevesebb illusztrátorok munkái is. A kiállításon 350 festmény és grafika mellett mintegy 30 szobrot mutatnak be.

Ezen kívül levelek, fotók, karikatúrák, valamint Somogyi Miklós 1912-es, a müncheni magyar mővészekrıl összeállított felbecsülhetetlen jelentőségű kézirata teszik színesebbé a kiállított anyagot. A kiállítást tudományos katalógus kíséri.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter