Nekrológ

A The New York Times is elbúcsúzott Jancsó Miklóstól

"A hosszú felvételeiről és a bonyolult kameramozgatásáról vált ismertté, amelyek gyönyörű, de hűvös és távolságtartó vizuális hatásokat eredményeztek, ezek az erőszakos vagy megalázó elnyomásról szóló jeleneteket különösen dermesztővé tették".

2014.02.03 09:30MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Forrás: The New York Times

Fotókkal illusztrált nekrológgal búcsúztatta vasárnap a The New York Times Jancsó Miklóst.

A rangos amerikai napilap méltatása szerint a 92 évesen elhunyt rendező "nemzete történetének epizódjait arra használta fel, hogy a kritikusok által magasztalt példabeszédeket készítsen a háborúról és az elnyomásról". A szerző, Bruce Weber felidézte, hogy Jancsó több mint 50 éven át volt filmkészítő, s karrierjének korai szakaszában tett szert nemzetközi elismertségre filmjeinek különleges stílusával és tartalmával.

"A hosszú felvételeiről és a bonyolult kameramozgatásáról vált ismertté, amelyek gyönyörű, de hűvös és távolságtartó vizuális hatásokat eredményeztek, ezek az erőszakos vagy megalázó elnyomásról szóló jeleneteket különösen dermesztővé tették" - szól a nekrológ.

A cikk kitért arra, hogy az 1965-ben elkészült Szegénylegényekben sokan a Szovjetunió elleni 1956-os magyar felkelés kommentárját látták, ugyanakkor idézte Jancsó egy 2003-ban a Kinoeye-nak adott interjúját, amelyben a rendező cáfolta, hogy a film témája '56 lett volna.

"Ez a film arról a tényről szól, hogy vannak emberek, aki szabadok akarnak lenni és vannak olyan emberek, akik ezeket elnyomják. Az elnyomók mindig ugyanazokat a módszereket alkalmazzák. Az olyan helyeken, ahol nincs szabadság - Törökországban, Iránban, Kínában - ez egy nagyon egyszerű egyenlet" - mondta.

A nekrológ megemlíti egyebek között, miszerint Jancsó a Még kér a nép című, mindössze 27 snittből álló filmjében, amellyel Cannesban 1972-ben elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat, "buja szépséggel, szinte érzéki balettként" mutatja be a 19. századi parasztfelkelést. Rámutatott, hogy a rendező filmjeiben sohasem szégyellte bemutatni a női meztelenséget. (A cikket a rendező portréja mellett a Még kér a nép egyik jelenete illusztrálja.)

Az hatalmas életműből a lap a Csillagosok, katonák (1967) című filmről tett még említetést és idézte saját kritikusát, Roger Greenspunt, aki szerint Jancsó a filmjeit nem annyira rendezte, mint koreografálta. A The New York Times megemlékezetett arról is, hogy az elhunyt alkotó dokumentaristából vált játékfim-rendezővé.

Citálta Jancsót, miszerint "nagyon-nagyon könnyű" volt átállni a dokumentumfilmes műfajról a fikcióra.

"Minden filmhíradó, amit készítettünk, amúgy is fikció volt. Ezek hazugok voltak és én tudtam, hogy hazudtak. De a játékfilmek stílusában készültek, ahol mindent színre kellett vinni és meg kellett rendezni. Az ember szíve szakadt meg, hogy ezt így kellett csinálni, mert nagyon hazug volt" - mondta a New York-i újság szerint Jancsó.

A cikk említetést tett arról is, hogy Jancsó Miklós Cannes-ban 1979-ben, Velencében 1990-ben a Budapest Filmfesztiválon pedig 1994-ben életműdíjat kapott. A lap a gyászolók között megemlítette a rendező harmadik felségét, Csákány Zsuzsát, valamint négy gyermekét.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.