Szabó Zoltánra emlékezünk

A magyarországi falukutatás elindítója 100 éve született

"A Tardi helyzet, a Cifra nyomorúság előtt is volt bőven hír a hárommillió magyar koldus némaságra ítélt világából. De az Ajtót úgy, hogy az egész ország odanézett, elsőül Szabó Zoltán nyitotta ki" - írta Illyés Gyula a száz éve, 1912. június 5-én született író-szociográfusról, a magyarországi falukutató mozgalom jeles alakjáról.

2012.06.05 05:18MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Szabó Zoltán a budapesti piarista gimnázium után a műegyetem közgazdasági karára járt, majd a tudományegyetem jogi karán szerzett állam- és jogtudományi doktorátust 1933-ban. Ekkortájt kapcsolódott be a népi írók mozgalmába, miközben a Névtelen Jegyző és a Fiatal Magyarság című folyóiratot szerkesztette, az előbbiben jelent meg először nyomtatásban Örkény István és Weöres Sándor műve. Ő szervezte meg a Fiatal Magyarság Szociográfiai Munkaközösségét, ennek keretében indult a Bükk déli lábánál található Tard községbe szociográfiai vizsgálatokat végezni.

Az első falukutató munka, a Tardi helyzet 1936-ban jelent meg, és a matyóvidéki település sivár és vigasztalan rajza megrázta a közvéleményt, a hatóságok pedig perbe fogták a huszonnégy éves szerzőt. A könyvsikerré vált művet Illyés így méltatta: "A Tardi helyzet volt az a szabálytalan mű - irodalmi műbe burkolt szociográfia, szociográfiai műbe sűrített nemzetizgatás, amely az új korszak kánonjainak sorát megkezdte."

Szabó Zoltán 1938-ban közzétett Cifra nyomorúság című újabb művében a Cserhát-Mátra-Bükk vidékéről adott hiteles képet, a parasztok életviszonyai mellett a vidéki középosztály és értelmiség szemléletéről, életviteléről is tudósított. A mű címe a színpompás népviselet és a nyomor ellentétére utalt.

1937-ben a Válasz című folyóirat szerkesztőbizottságában már olyan írókkal dolgozott együtt, mint Sárközi György, Illyés Gyula, Németh László, Kodolányi János és Féja Géza. Bekapcsolódott az antifasiszta összefogás jegyében fogant Márciusi Front körül gyülekező fiatal értelmiség munkájába. Egyik alapítója volt a Szolgálat és Írás Társaságának, közreműködője a Magyarország felfedezése című könyvsorozatnak.

A nemzetiszocialista és a nyilas befolyás visszaszorítása érdekében 1939 júliusától a Magyar Nemzetben megindította a Szellemi Honvédelem című rovatot. Az általa sajtó alá rendezett A Szellemi Honvédelem Naptára című almanachba Babits Mihály, Pethő Sándor, Tamási Áron is adott írást. Szabó a progresszió antifasiszta összefogását szorgalmazta, a kritikus nemzeti önismeret érdekében teret adott konzervatív reformereknek és liberálisoknak, népieknek és urbánusoknak, a marxizmus és a katolicizmus híveinek egyaránt. Magyarok Könyvtára címmel "nemesponyva" sorozatot is indított, amelyben a népi írók legjobbjait (Illyés Gyula, Féja Géza, Ortutay Gyula, Erdei Ferenc) szólaltatta meg, és itt adta ki 1939-ben a "szellemi honvédelem" alapeszméjét megfogalmazó Két pogány közt című munkáját is.

A második világháború után bekerült a Nemzeti Parasztpárt vezetőségébe. 1945-ben megválasztották a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) elnökének, és szerkesztette annak folyóiratát, a Valóságot. 1947 tavaszán pártja kultuszminiszternek akarta jelölni a Rákosiék által lemondatott Keresztury Dezső helyére, de ő inkább a párizsi magyar követség kulturális attaséja lett. Követve a párizsi nagykövet, Károlyi Mihály - második házassága révén apósa - példáját, a hazai viszonyok, koncepciós perek miatt 1949 júniusában lemondott tisztségéről, és Londonba emigrált.

1951-től 1974-ig a Szabad Európa Rádió londoni levelezője volt. 1957-ben főtitkárának választotta a Magyar Írók Szövetsége Külföldön, e szervezet keretében alapította meg a Magyar Könyves Céh nevű kiadóvállalatot, amely kiadta a forradalom után bebörtönzött Déry Tibor novelláit, Bibó István tanulmányait és az önálló kötettel nem jelentkezett költők verseit (Kilenc költő, 1959). Aktívan részt vett a nyugati magyar szellemi élet és irodalom szervezésében, mértékadó külföldi magyar újságok és folyóiratok szerkesztője volt (Irodalmi Újság, Új Látóhatár, Magyar Füzetek), írásait Kövesdi Kálmán és Spectator álnéven publikálta. 1964-ben egyike volt a londoni Szepsi Csombor Márton Kör alapítóinak.

Szabó Zoltán figyelemmel kísérte a magyarországi fejleményeket, de soha nem látogatott haza, neve, művei itthon indexen voltak. 1980-tól Franciaországban, a Bretagne-i Josselinben élt. Vannes-ban halt meg 1984. augusztus 19-én. Életének dokumentumaiból 1989-ben kiállítást rendezett az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára. A Magyar Írószövetség szociográfiai szakosztálya 2001-ben róla elnevezett díjat alapított az írói szociográfia műfajának serkentésére. 2011-ben Budapesten jelent meg Szabó Zoltán Nyugati vártán című gyűjteményes kötete, amely az író-szociográfus 35 emigrációs évének írásait adja közre.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.