Falklandi háború

Egy 11 hetes furcsa háború kezdődött harminc éve

1982. április 2-án hajnalban partra szálltak a Falkland-szigeteken (spanyolul: Islas Malvinas), a brit partoktól 14 ezer, Argentínától ötszáz kilométerre fekvő szigetcsoporton az első argentin egységek.

2012.04.02 06:48MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A katonai kaland tétje néhány kopár, szeles dél-atlanti sziget hovatartozása volt. A mintegy 12 ezer négyzetkilométernyi, két (keleti és nyugati) főszigetből és 200 - többnyire lakatlan - szigetecskéből álló szigetcsoportot az angol John Davis fedezte fel 1592-ben, angol elnevezése az 1609-ben ott járt John Strongtól származik. A keleti főszigeten a franciák, a nyugatin az angolok hozták létre az első telepeket a XVIII. század közepén. 1767-ben Spanyolország megvásárolta Franciaország részét, majd az angolok 1776-ban kiürítették saját kolóniájukat, de hivatalosan nem mondtak le a szigetről (1811-ben a spanyolok is ugyanígy tettek). A szigetek hovatartozása sokáig függőben maradt az európai háborúskodások függvényében, mígnem az 1820-as években a függetlenségét kikiáltott Argentína terjesztette ki rájuk fennhatóságát. 1833-ban az argentin belpolitikai viszályt kihasználva a "brit oroszlán" bekebelezte, s koronagyarmatává tette, amelyhez közigazgatásilag még kb. 8 millió négyzetkilométer, 2400 km hosszan elnyúló brit fennhatóságú övezet tartozott az Atlanti-óceán déli részén, magában foglalva Déli-Georgiát, a Déli-Sandwich szigeteket, a Shag- és a Black-zátonyokat.

A jobbára csak állattenyésztésre alkalmas, terméketlen (fája egyáltalán nincs), de halban gazdag szigetekre Argentína 1833 óta folyamatosan jogot formált, hivatkozva a spanyol örökségre. A brit álláspont a kialakult status quo-ra épült, a helybéliek önrendelkezési jogára, de mindenekelőtt arra, hogy az 1982-ben mintegy 1800 (napjainkban már 3000) szigetlakó ragaszkodik brit állampolgárságához. Az 1976-ban hatalomra jutott argentin katonai junta megelégelte a tárgyalások hiábavalóságát, s egyben saját belső nehézségeit is orvosolni remélte egy sikeres katonai akció által. 1982. március 19-én argentin ócskavas-kereskedők szálltak meg Déli-Georgia szigetén, látszólag az ottani bálnavadász-állomás felszámolására, ám felvonták az argentin lobogót, ami jeladás volt az évszázados argentin-brit területi viszály fellángolásához.

1982. április 1-jéről 2-ára virradóra indult meg az argentin katonai invázió a tulajdonképpeni célpont, a Falkland-szigetek ellen. Leopoldo Galtieri tábornok harcias nyilatkozatait követően az argentin csapatok órák alatt felmorzsolták a századnyi brit tengerészgyalogos helyőrség ellenállását. A brit hírszerzés kétségtelen kudarcát bizonyította a támadás váratlansága, Londont felkészületlenül érte az offenzíva. Galtieri tábornok azonban nem vette figyelembe, hogy a fogatlan oroszlánnak gondolt Nagy-Britannia élén az a Margaret Thatcher állt, aki - félretéve minden diplomáciai óvatoskodást és politikai megegyezésre szólító felhívást - az azonnali, kemény visszavágás mellett döntött. London oldalán állt a nemzetközi jog is: mivel a Falkland-szigetek nemzetközileg elismerten brit tengerentúli területnek számított, és lakossága brit állampolgárokból állt, argentin megszállása Nagy-Britannia elleni katonai agressziónak minősült, így az ENSZ-alapokmányának az ön

A rohamtempóban összeállított 20 ezres brit haditengerészeti expedíciós egység április 5-én indult Portsmouthból a konfliktus térségébe. Április 25-én a britek visszafoglalták Déli-Georgiát, majd a hónap végére hadihajóik 200 mérföld hatósugarú körben légi és tengeri blokádot alakítottak ki a Falkland-szigetcsoport körül. Az argentin kormány válaszul hadműveleti övezetté nyilvánította az érintett területet, s megkezdődtek a fegyveres összecsapások, bár hadüzenet egyik fél részéről sem történt. A britek a tengeren, az argentinok a levegőben voltak fölényben. Május 21-én 4000 brit katona szállt partra Kelet-Falklandon Port San Carlos térségében. Háromhetes heves harcok után bevonultak a fővárosba, Stanley-be, s az argentin megszálló erők június 14-én letették a fegyvert. A 74 napos háború 255 brit és 649 argentin katona életét követelte (meghalt még három szigetlakó is). Visszaállt a szigetek fölött a brit fennhatóság, Nagy-Britanniában a Thatcher-kormány tekintélye megerősödött, Argentínában pedig a katonai kaland megadta a végső lökést a junta bukásához.

A terület birtoklása feletti vita a mai napig nem jutott nyugvópontra, időről-időre felröppennek hírek egy újabb argentin invázióról. Az argentin vezetők az elmúlt években is többször leszögezték, hogy a szigetcsoport feletti fennhatóság átvétele "állandó, megváltoztathatatlan célja" az argentin kormánynak. Az eltelt 30 évben közben a szigetek értéke még emelkedett is: a Brit Földtani Intézet 1993-ban közölte, hogy mintegy 60 milliárd hordónyi kőolaj lehet a szigeteket körülvevő tengerfenék alatt. Argentína 2012 elején újólag megerősítette területi igényét, felszólítva a brit kormányt, hogy kezdjen tárgyalásokat a szigetek hovatartozásáról. David Cameron brit miniszterelnök azonban nem hajlandó erre, mondván, hogy "a falklandiak mindaddig bírják London támogatását, amíg britek akarnak maradni".

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.