Szédítő időutazás a Szigeten

Galéria: "Ezt a retro-technót, gyerekek!" - Gesztiválon jártunk

Az előzetes várakozásoknak megfelelően fergeteges koncerttel idézte vissza a múltat és kötötte össze a jelennel Geszti Péter, meg az a közel 100 zenész és táncos, akik a Sziget -1. napján Gesztivál elnevezéssel léptek a Nagyszínpadra.

Gesztivállal indult a Fesztivál a Szigeten

_{2011.08.09 12:05ma.hu - Sedró Ágnes}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Borongós-felhős időben, már túl a délutáni záporon, de még az éjszakai újabb szakadó eső előtt teljesen jogos volt az a vágya az összes "szigetelőnek", hogy bárcsak kisütne a nap, sőt, akár úgy is megfogalmazhatnánk: Legyen télen-nyáron nyár!

Geszti Péter viszont Gereben Zitával és Sapszon Orsival nemcsak megfogalmazta, hanem dalba is öntötte, aztán pedig beleharsogta a "hangos falakba", ami több volt, mint 20 kilowatt, és több ezren énekelték velük együtt a Gringo Sztár első nagy slágerét, meg persze kihagyhatatlan volt a "pálinkás dal" is.

A felhők pedig mintha csak meghallották volna a tömeg óhaját, az ég nem feküdt a földre, tudtuk, az elején prológ, de van idő még hátra, és fokozódni fog - a lusta szerető viszont magával hozta az összes érzékiséget és nemiséget, meg mindent, ami egy párkapcsolatban csak előfordulhat.

_{Geszti, mint MC Gesztenye (Fotó: ma.hu/S.Á. - A galériához KATT a képre!)}

A Jazz+Az nemcsak Egynek jó volt, sőt, de azért megerősítésképp ők is küldtek egy fohászt az ég felé: Süss fel, Nap, még akkor is, ha mindannyian tudtuk, ez este 9 környékén már kissé meglepő lenne.

Helló, édes - köszöntöttek egyként mindenkit, aztán megállapítottuk, hogy Megint hétfő, de még micsoda hétfő, tudtuk, a mai más nap, és bár a lányok azt kérték, másnap ne mondjuk másnak el, mi most mégis...

Töprengtünk, mit tehet a sejt, aztán rájöttünk, ez csak csepp a tengerben, végül közös erővel levadásztuk a felfokozott érzelmi állapotban rohanó Gesztit Behumi Dóri, Kozma Orsi és Váczi Eszter közreműködésével némi Kémhatás segítségével, na meg persze ne feledkezzünk meg Dés Lászlóról sem, aki virtuóz szaxofonszólóival dobta fel az amúgy is fergeteges számokat.

"Lányok, ezt még soha nem mondtam nektek: sajnálom, hogy befejeztük" - vallotta be végül a szöveggyáros, de a három gráciát sem kellett félteni, azonnal rávágták: "11 éve várunk erre a mondatra!"

_{Mit tehet a sejt? (Fotó: ma.hu/S.Á. - A galériához KATT a képre!)}

Az időutazás viszont nem állt meg, a motorok felbőgtek, felszálltak a Rapülők, miközben még búcsúzásképp egy szerelmi üzenet hangjai robbantak be az éterbe, amolyan magyarosan: Áj lav jú.

Ha meg már a színpadon úgyis ott állt "A Kisberkes" és "Michel", azaz Berkes Gábor és Szentmihályi Gábor, gyorsan újabb időugrást hajtottunk végre, felidézve egy, a Rapülők 1992-es indulásánál 6 évvel korábbi időszakot, ami az Első Emelet fénykora volt.

Szóba került Csernobiltól kezdve a mexikói 6-0-ás vereségen át a Challenger katasztrófájáig minden, de jó hír, hogy még mindig itt vagyunk, túléltük, Kiki egy Angyali vallomással lopta be magát újra az összes akkori és talán mai tini szívébe, aztán pedig dacolva az idő múlásával kijelentette - természetesen ezt is dalban -, hogy Csakazértis szerelem!

_{"Micsoda retro-techno!" (Fotó: ma.hu/S.Á. - A galériához KATT a képre!)}

A Holiday rappel képzeletben ledöcögtünk a Balcsira, ami csak a külföldi szigetlakóknak okozott némi zavart: nem igazán értették, hogy miféle szöveggel szól a jól ismert Madonna-sláger, a rapbetétnél meg végképp elvesztették a fonalat, de azt a vak is láthatta, hogy ez itt nálunk nagyobb siker, mint az eredeti, úgyhogy ők is önfeledten rázták a feneküket a pergő ritmusokra.

"Ezt a retró-technót, gyerekek!" - kiáltotta Geszti, és tényleg az volt a javából, az óriási kivetítőkön lüktetve vibráló effektek pontosan azokat a 80-as, 90-es éveket idézték, Geszti pedig a szakadt farmerban és a kockás ingben, baseball-sapkával és napszemüveggel a fején pont úgy nézett ki, mint egy korabeli kiscsávó a lakótelepről.


A Piti Wumennél már önmagához képest is túlpörgött, a csípőjét rázva meg is szeppent kissé: "Ajjaj, pont nem úgy nézek ki, mint egy mentor!", de kit érdekelt akkor már ez, a 30-on túliak nyelve Gesztivel együtt pörgött, és csak mondtuk, mondtuk a jól ismert dumákat.

_{Ő csak a helyi terminátor... (Fotó: ma.hu/S.Á. - A galériához KATT a képre!)}

A táncosok még rátettek egy Lapáttal az összhatásra, az Adidas-tréning is csak akkor csúszott le, amikor a Lesz még rosszabb-ban elérkeztünk a "Nagy bajban voltam, és kisgatyában" sorhoz, na de akkor tényleg bokáig...

Legyőztük együttes tombolással a Helyi Terminátort, a diszkrét hájjal megkent burzsoának meg a Túr dö flanccal mutattunk fricskát, miközben Geszti azon filozofálgatott, miből vehetjük észre, hogy az idő fölöttünk is elszállt.

Zúgattuk a Volgát, és megállapítottuk, hogy valamikor itt volt a világvége - bár a CHF-re emlékeztetve Geszti szerint jövőre is itt lesz, ám végül egy jótanáccsal búcsúzott a közönségtől: "Akár 20-as vagy, akár 30-as, 40-es, 50-es vagy 60-as, és most nem az IQ-ról beszélek, hanem a generációról, van egy fontos üzenet: Nem adom fel!"

És mi sem adtuk fel, míg vissza nem jöttek egy utolsó szám erejéig a színpadra a levonuló előadók, hogy közösen, az összes egykori vokálossal, köztük Czerovszky Henivel, a Bon-bonos Szolnoki Péterrel és Auth Csillával elénekeljék a Ringasd el magad! című, ugyancsak LGT-slágerből született átdolgozást.

Szép volt, jó volt, köszönjük! Ennyi?

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter