Csorbul a megállapodás esélye

A jobboldal megerősödését hozták az izraeli választások

Habár mindkét nagy párt vezetője győztesnek kiáltotta ki magát szerdán hajnalban, az izraeli választások eredménye egyértelműen a jobboldal térnyerését hozta, ami csorbíthatja a palesztinokkal kötendő megállapodás esélyét.

2009.02.11 12:59MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Cipi Livni, a jobbközép Kadima párt miniszterelnök-jelöltje magabiztosan jelentette ki hívei előtt, hogy "Izrael lakossága újból mosolyoghat, ha megalakítjuk a következő kormányt". Livni lenne a közel-keleti állam első női kormányfője Golda Meir után, aki a 60-as és 70-es években töltötte be ezt a posztot. Ennek a valószínűsége azonban meglehetősen csekély. Igaz, hogy a Kadima jutott a legtöbb (28) mandátumhoz a kneszetben, ám előnye csupán hajszálnyi a második helyen befutott Likud előtt, amely 27 mandátummal bír.

A döntő kérdés a kormányalakítási megbízás szempontjából az, hogy melyik párt vezetőjének van nagyobb esélye egy szilárd parlamenti többséggel rendelkező koalíció összeállítására. Ennek alapján egyértelműen a Likud felé billen a mérleg nyelve. Benjamin Netanjahu pártja önmagában is jelentősen megerősödött (a régi kneszetben csupán 12 képviselője ült). Kormányalakítási esélyét tovább növeli, hogy erős koalíciós partnerre számíthat a főleg oroszországi bevándorlókat tömörítő Iszrael Béténu pártban, amely 15 mandátumhoz jutott.

Az államfő elvileg a legtöbb parlamenti helyet szerző párt vezetőjét bízza meg a kormányalakítással - legalábbis ez volt eddig a gyakorlat. Ugyanakkor az is szempont, hogy az illető képes legyen szilárd többséget biztosítani majdani kormánya számára a parlamentben. Márpedig a Kadima és a vele szimpatizáló erők összesen csupán 55 mandátummal bírnak, szemben a jobboldali és vallási pártok 65 képviselőjével.

A helyi sajtó ebből kiindulva azt valószínűsíti, hogy Simon Peresz elnök a Likud vezérét fogja felkérni az új kormány megalakítására, amennyiben a jobboldali tömb felsorakozik Netanjahu mögött. Az államfőnek nagyjából egy hete van arra, hogy egyeztessen a parlamenti frakciókkal. A kijelölt miniszterelnöknek pedig 42 nap áll majd a rendelkezésére az új kormány megalakításához. Netanjahu már szerdán hajnalban magabiztosan nyilatkozott arról, hogy "isten segítségével én fogom vezetni a következő kormányt", amely széles "nacionalista tábort" tudhat maga mögött a kneszetben. Nagy kérdés, hogyan reagál majd a Likud vezére Livninek arra az ajánlatára, hogy alakítsanak "egységkormányt" - az ő (Livni) vezetésével.

Abraham Diskin, a jeruzsálemi Héber Egyetem politológusa szerint ennek minimális az esélye. Diskin azt tartja a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy a majdani koalíciónak mindkét nagy párt a részese lesz, ám a kormányfői posztra Netanjahu kerül.

Az izraeli jobboldal megerősödése megfigyelők szerint csapást mérhet az új amerikai kormány reményeire. Barack Obama elnök és külügyi stábja abban bízik, hogy a választások után olyan koalíció alakul Jeruzsálemben, amely előmozdíthatja a béketárgyalásokat a palesztinokkal és a többi arab állammal.Erre minimális az esély, amennyiben az Iszrael Béténu is helyet kap a koalícióban. A párt vezére, Avigdor Liberman ugyanis leszögezte: csak abban az esetben lép be a kormányba, ha a Gázai övezetet irányító Hamász kiszorul a hatalomból.

Az Iszrael Béténu részvételével "nem lesznek sem közvetlen, sem közvetett tárgyalások a Hamásszal, sem pedig fegyverszünet" - hangoztatta Liberman.

A moldovai kidobóemberből lett politikus korábban követelte azoknak az izraeli arab törvényhozóknak a kivégzését, akik találkoztak radikális palesztin szervezetek vezetőivel. Elképzelése szerint újra kellene rajzolni az ország határait úgy, hogy a nagyrészt arab lakta térségek a zsidó államon kívülre, palesztin fennhatóság alá kerüljenek.

Azokat az arabokat, akik ezek után is a zsidó állam területén maradnának, hűségesküre kellene kötelezni; aki erre nem lenne hajlandó, azt megfosztanák szavazati jogától, és eltiltanák minden közhivatal viselésétől - hirdeti Liberman.

Netanjahu 1996 és 1999 között volt már miniszterelnök, ám viszonya az akkori amerikai adminisztrációval - amelynek élén Bill Clinton állt - meglehetősen feszült volt. Egy jobboldali koalíció megalakulása a megfigyelők többsége szerint inkább rontaná, semmint javítaná a közel-keleti válság megoldásának kilátásait. Mindazonáltal azt sem szabad elfelejteni, hogy a múltban éppen keményen jobboldali izraeli kormányfők voltak azok, akik nagy lépést tettek az 1948 óta tartó viszály rendezése felé.

A 70-es évek végén Menáhem Begin kötött békét és létesített diplomáciai viszonyt Egyiptommal, visszadva az arab államnak a Sínai-félszigetet. Csaknem harminc évvel később pedig Ariel Saron határozta el és hajtotta végre az izraeli hadsereg kivonulását a Gázai övezetből.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.