A tartózkodó Peking és dilemmái

Miért visszafogott Kína az ukrán válság kapcsán?

A hivatalos Peking igyekszik tartózkodó távolságtartással kezelni az ukrán válságot, a Krími kiválásának körülményeit, ezt diktálják a nemzetközi konfliktusok esetében következetesen vallott diplomáciai alapelvei és saját jól felfogott érdekei is.

2014.03.20 00:30MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Ukrajna elég messze van Kínától, de nem annyira, hogy a világ ne lenne kíváncsi Peking szavára, vagy akár megkerülhetné azt. Erre utaltak azok a pekingi vezetéssel folytatott telefonbeszélgetések is, amelyekről végül minden fél a diplomácia panelkifejezéseivel lényegében a maga álláspontjának támogatásáról számolt be. A kínai elnökkel Obama, Merkel és Putyin is beszélt. Hogy mire jutottak, valójában nem tudni. A legutóbbi kínai külügyi szóvivői megnyilatkozás is csak azt igyekezett hangsúlyozni, hogy Kína "tárgyilagos és méltányos" álláspontot képvisel.

Kína mint szinte valamennyi a közelmúltban a világban kirobbant konfliktus alkalmával - így például Líbia, Szíria és Egyiptom esetében vagy akár a Koreai-félszigeten tapasztalható feszültséggel kapcsolatban - a kijevi eseményeket követően is ugyanazt mondta, amit szokott. Peking nyugalomra, önmérsékletre szólít fel, politikai megoldást, tárgyalásokat, párbeszédet szorgalmaz. Megjegyzi - ahogyan tette ezt Ukrajna esetében is -, hogy tiszteletben tartja más országok szuverenitását, függetlenségét és területi integritását, továbbá népének választási jogát a saját körülményeinek megfelelő fejlődési úthoz. Többnyire az adott régió és a világ békéjének és biztonságának védelmére is felhívja a figyelmet, támogatja a közvetítési kísérleteket és elítéli a szankciók minden formáját.

Az ukrán válságban Peking nem igyekezett előtérbe kerülni, és kerülte az egyértelmű kormányzati szintű állásfoglalást. Miközben pedig a markáns kormányzati kiállás hiányzott, az állami média nem fukarkodott a véleménycikkekkel, jól kifejezve, hogy a diplomácia helyi boszorkánykonyhájában milyen vélemények fogalmazódnak meg, mit takarnak el valójában a sokszor egyértelműnek ható, kétértelmű közleményklisék. Zárójelben: a kínai diplomácia az ukrán, krími válsággal kapcsolatos diplomáciai szóhasználatába beépített egy mondatot, amely valahogy úgy hangzott, hogy a kialakult helyzetnek, vagyis annak, hogy idáig fajult, "oka van". Ezt aztán senki nem magyarázta tovább.

A kommentárok azonban világosan a Nyugatot, Európát és az Egyesült Államokat okolják a kijevi történésekért, a Majdanon történteket "színes forradalomként" emlegetik és azzal vádolják a Nyugatot, hogy hidegháborús mentalitást tanúsít Oroszországgal szemben. A krími népszavazással kapcsolatos nyugati ellenállást egy kettős mérce egyértelmű megnyilvánulásának tartják.

A kínai állami média egyértelműen a "legmegbízhatóbb stratégiai partner", Oroszország, illetve Putyin pártján áll, de legalábbis nagy megértéssel kezeli Moszkva aggodalmait.

A kormány azért sem vállalja a nyílt elkötelezettséget, mert a fejlett világ Moszkva elszigetelése mellett döntött, s Peking nem akar nyíltan a gonosznak kikiáltott Putyinnal közösséget vállalni, továbbá nem kívánja ukrajnai érdekeit sem kockáztatni. Nem utolsó sorban több tízmillió kínainak, a földrajzilag elkülönülő, nemzetiségiek lakta területek lakóinak sem szeretné azt üzenni, hogy akár elvben is azonosulni tud az önrendelkezés krími példájával.

Peking sem Belső-Mongóliában, sem Hszincsiangban, sem Tibetben nem tud elképzelni a jelenlegi alkotmány biztosította határok közötti autonómiánál többet. A Kína szerves részének tekintett Tajvanon sem engedne szavazni arról, hogy a szigeten élő 23 millió ember "kíván-e Kínához tartozni, vagy épp ellenkezőleg, a függetlenséget választaná". Kína nem volt hajlandó elismerni Koszovó függetlenségét sem, amit 2008 februárjában az albán többség egyoldalúan kiáltott ki.

Kína külpolitikája alapelveinek meghatározásakor ezért is hangsúlyozza a kölcsönösséget, a viszonosságot, jelezvén, hogy amit a be nem avatkozással képvisel, azt várja el másoktól is. És épp a szuverenitást és területi integritást érintő kérdésekben, amelyeket alapvető érdekei közé sorol, deklaráltan nem hajlandó kompromisszumra.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.