Támaszt adni a léleknek

Problémás gyerekek: figyeljünk jobban a lelkükre

Sokak számára nehéz elképzelni, hogy mit válthat ki, és a későbbiekben milyen megterhelést okozhat egy egészséges lelki fejlődésű gyermek életében a szülők válása, vagy a hirtelen lakóhelyváltás, esetleg a beilleszkedés az új osztályba.

2009.04.16 12:39ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Abba belegondolni pedig, hogy egy baleset, vagy a szülő elvesztése milyen lelki törést eredményezhet, szinte lehetetlen. „Ha körbenézünk az ismerősök családjában, már mindannyian láttunk problémás gyermeket, aki egyik napról a másikra megváltozik, és folyamatos rosszalkodással, vagy éppen visszavonulásával hívja föl magára a figyelmet. E mögött legtöbbször valamilyen akut esemény áll, például a szülők válása, új osztályba kerülés, esetleg baleseti trauma. A gyermek szokásostól eltérő, furcsa viselkedése egyfajta segélykiáltás.

Ennél a pontnál a legtöbb esetben szakember segítségét kéri a szülő. A lelki sérült gyermek pszichológushoz vagy pszichiáterhez kerül, és megkezdődik a közös munka a gyermeket körülvevő közvetlen környezet (szülők, pedagógusok) bevonásával, ami a diagnózis felállítása után a terápiás beavatkozásokkal és a rehabilitációval folytatódik. Ugyanis a lélek gyógyítása nem megy egyik napról a másikra, hiszen a legtöbb pszichés tünet gondos utókezelést kíván” – mondta el Dr. Szolnoki Nikolett gyermekpszichiáter szakorvos.

Az életeseményhez kötött pszichés tüneteket produkáló helyzetek mellett a külső körülményektől kevésbé függő esetekben is – például kényszer betegség, idegrendszeri betegségek, hiperaktivitás-figyelemzavar, hangulati és szorongásos kórképek, pszichózissal együtt járó betegségek - nagy szükség van a rehabilitációs munkára. Hatalmas felelősség annak megállapítása, hogy a gyermek milyen súlyos pszichés problémákkal küzd, és azt milyen kezeléssel és terápiával lehet gyógyítani. A rehabilitáció nem véletlenül csapatmunka.

Az egyes esetekre felállított csapat tagjai a saját munkájuk során figyelembe veszik a team többi tagjának tapasztalatait, és segítik egymás munkáját a gyermek állapotjavítása érdekében. Leggyakrabban szakorvos, gyógytornász, szakápolók, szakasszisztensek, pedagógus, logopédus, pszichológus, ergoterapeauta (gyógyfoglalkoztató), fizioterapeuta, szociális munkás, gondozók, önkéntes segítők dolgoznak együtt, akiknek közös célja, hogy gyermekpszichiátriai utókezeléssel a gyermek vagy fiatal mihamarabb vissza tudjon kapcsolódni eddigi életébe, folytathassa útját a családban, tanulmányi előmenetelét az iskolában, lelki és társadalmi fejlődését saját közösségében.

Arról, hogy hány 18 év alatti gyermek szorul gyermekpszichiátriai utógondozásra, és hogy ebből hány gyermeknél lehet megoldani az ellátást és a terápiát nemhogy pontos, de még megközelítő adatokat sem lehet mondani. „Miután a gyermekpszichiátriai rehabilitációs ágyaknak nincsen külön szakmai kódja – és jelenleg a csecsemő- és gyermekgyógyászati rehabilitáció részeként tartják nyilván – így azt sem tudjuk megmondani, hogy évente hány gyermeket látnak el a területen. Bár a gyermekpszichiátriai rehabilitáció legtöbbször nem kórházi ágyhoz kötött tevékenységet jelent mégis úgy állunk, hogy jóval több a beteg, mint az ellátásukhoz szükséges kapacitás, azaz hiányoznak a kidolgozott, célzott programok, az elegendő számú és minőségű szakember, valamint azok összehangolt munkája” – tette hozzá Dr. Szolnoki Nikolett.

Mégis, mit lehet tenni, hogy ez a kusza állapot megváltozzon? – vetődik fel a kérdés. „A helyzet javítását az egységes, de nem egyetemes koncepció kidolgozásában látjuk. Ennek lényege, hogy a rehabilitációs ellátást az életkor és a kórkép figyelembevételével kell meghatározni, hiszen minden gyermek lelki problémája más és más, így számukra a legalkalmasabb terápiás formát és helyet kell megtalálni. Az utógondozást később majd minden esetben a külső erőforrásokra (a családtagokra, háziorvosra, szociális és oktatási intézményekre, stb.) támaszkodva és együttműködve kell megvalósítani” – osztotta meg tapasztalatait hozzá Dr. Szolnoki Nikolett.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.