Hogyan függnek össze?

Mi közük egymáshoz? 1-es és 2-es diabétesz és inzulinrezisztencia

Az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség mellett napjainkban egyre gyakoribb az inzulinrezisztencia, amit a cukorbetegség előszobájaként is emlegetnek. De hogyan függ össze ez a három betegség?

2014.05.28 09:29ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

1-es típusú diabétesz: autoimmun betegség

Inzulinfüggőnek is nevezik, hiszen a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek károsodása miatt igen kevés, vagy semennyi inzulin sem termelődik, ezért a betegek a kezelés során inzulinra szorulnak. A betegség jellemzően gyermek-, vagy fiatal korban jelenik meg, 35 év alatt, de bármely életkorban előfordulhat. Mivel az 1-es típusú diabétesz esetén a kellő mennyiségű inzulin hiányában a sejtek cukorfelvétele nem megoldott, a felesleges cukortól a szervezet más úton igyekszik megszabadulni.

A betegség első tünetei ezért a fokozott vizeletürítés és az ezzel társuló szomjúságérzés, acetonszagú lehelet. Emellett fáradtság és fogyás is jelentkezhet. A betegség kialakulása gyors és nem függ a beteg testsúlyától. A béta-sejtek károsodását autoimmun folyamatok okozzák, vagyis a szervezet önmaga pusztítja el ezeket a sejteket. Inzulinkezelés nélkül a betegek életveszélyes állapotba kerülhetnek, ezért ilyen típusú cukorbetegségben a terápia az inzulin pótlása.

2-es típusú cukorbetegség: gyakran túl későn ismerik fel

Korábbi nevén nem-inzulinfüggő diabétesz. Kialakulásában döntő szerepet játszik az egyén életmódja: a túlzott szénhidrát- és energiafogyasztás, az elhízás és a mozgáshiány a betegség két legfontosabb rizikófaktora. Jellemzően 40 év felett jelentkezik, habár egyre fiatalabb korban is megfigyelhető, melynek egyik oka lehet a mára népbetegséggé váló elhízás.

A betegség hosszú ideig lappanghat, gyakran csak a súlyosabb szövődmények – szem-, vese-, érbetegségek, neuropátia – megjelenésekor kerül sor a diagnózisra. Dr. Bibok György, a Budai Endokrinközpont főorvosa felhívja a figyelmet, hogy a mielőbbi felismeréshez fontos a vércukorszintet rendszeresen ellenőriztetni, akkor is, ha nincsen egyéb panaszunk. Napjainkban egyszerű specifikus kérdőívvel és vércukorvizsgálat alapján könnyen kiszűrhetők a cukorbetegségre hajlamos, nagykockázatú betegek.

A 2-es típusú diabétesz hátterében elsősorban inzulinrezisztencia áll, majd évekkel később a fokozott inzulintermelésre késztetett béta-sejtek funkciója is csökken, és elégtelenné válik az inzulin-elválasztás is. Ennek a két jellemző oknak a kezelését tartják szem előtt a terápia megválasztásakor. A 2-es típusú cukorbetegség kezelése diétával, rendszeres mozgással és gyógyszerrel, szükség esetén inzulin adásával lehetséges.

Fotó: freedigitalphotos.net/pat138241

Inzulinrezisztencia: ha a túlterhelt hasnyálmirigy feladja

A betegség az „alma-típusú” személyeknél gyakrabban jelenik meg, az inzulinrezisztencia kialakulásában ugyanis döntő szerepet játszik a hasi zsírszövet mennyiségének felszaporodása. Néma kórként is emlegetik, mert a betegség sokáig lappanghat, kezdetén még vércukorszint-eltérés sem jelentkezik. A túlzott szénhidrát-fogyasztás következtében a hasnyálmirigy több inzulint termel, hogy a szervezetben a vércukorszintet normalizálja.

A nagyobb mennyiségű inzulin hatására a sejtek több cukrot vesznek fel, így a vércukorvizsgálat kezdetben még nem mutat eltéréseket a vérben. Idővel azonban a sejtek (elsősorban máj-, izom- és zsírsejtek) rezisztensek lesznek az inzulinhatásra, ami miatt lényegesen több inzulinnak kell jelen lennie a vérben ahhoz, hogy a sejtbe a cukor bekerülhessen, ez az állapot pedig már maga az inzulinrezisztencia. Hiába termel tehát több inzulint a hasnyálmirigy, a vércukorszint magas marad, és ezzel együtt az inzulinszint is.

Ha hosszú időn keresztül kezeletlen marad a zavar, akkor cukorbetegség alakul ki, mert a hasnyálmirigy előbb-utóbb kifárad, és nem tud a kompenzációhoz szükséges, elegendő mennyiségű inzulint termelni. A fokozott inzulinhatás káros hatásai egyes szerveknél – például a petefészek – is jelentkezhetnek. A kezeletlen inzulinrezisztencia meddőséget, nehezebb teherbeesést is okozhat. A betegség kivizsgálása cukorterheléssel, cukorterheléses vérvételi sorral történik. Ennek során nem csak a páciens vércukorszintjét határozzák meg, hanem a vér inzulinszintjét, az inzulin-elválasztás mértékét is.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.