Kiskorunktól készülünk a szülői szerepre

A szülővé válás pszichológiája

Sokan nem is gondolnák, de a szülővé válás folyamata már egész kiskorban elkezdődik. Azzal, hogy a kislányok az anyukájuk, a fiúk az apukájuk szerepkörébe bújik - mégha csak a játék kedvéért is - már a szülővé válás útjára léptek. Szülőnek lenni nem könnyű dolog, de annál szebb és boldogabb érzés, mikor gyermekeink a szeretetünket viszonozzák, nincs.

2008.08.01 10:00webbeteg.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A kisgyermek már 3-4 éves korban szerepjátékokat kezd játszani. Beleéli magát a legközvetlenebb ismerősei, mindenekelőtt szülei, szerettei helyzetébe, szerepeibe. Azonosulván velük, ő is szeretne olyan lenni, mint ők. A kislány babázni kezd, és ebbe beleviszi mindazokat a szavakat, gesztusokat, mozdulatokat, amelyeket lát, hall, megtapasztal. 

Természetesen, a jót és a rosszat is. Szülővé válik, „játszásiból”, de akkor, amikor azt játssza, hogy ő az anya, vagy az apa, akkor, arra az időre azzá is válik. Valójában hosszú éveknek kell még eltelnie ahhoz, hogy ez be is következzék. 

Az, hogy a valós, felnőtt keretek közt milyen szülő lesz valaki, sok, és komplex tényezőtől függ. A hozott, gyermekkori élmények képezik a meghatározó alapot. Ha valakinek jó és szép volt a gyerekkora, szerették és elfogadták, azonosulási mintái nyomán könnyebben tesz szert ezekre a tulajdonságokra és érzésekre és örömmel adja tovább ezeket párjának, gyerekeinek, környezetének. Ellenkező esetben mindez nem természetes. 

Akit nem szerettek, akit nem fogadtak el olyannak, amilyen, annak a szeretet, az elfogadás nem ismert fogalmak és érzések. Vágyként, hiányként, fantáziaként jelen vannak, sokszor mindennél égetőbb igényként keresik, de nem tudják beazonosítani, mi az, amire vágynak, hiszen csak a hiányát ismerik. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet belőle jó szülő! Ellenkezőleg! Ám ő a hozott hiány felől tudja megközelíteni mindenkori párját és a gyermekét. 

Elsősorban ezt várja, sőt, követel, hogy adják, pótolják, szüntessék meg az ő hiányait. Jó párválasztással megtapasztalja, milyen az, amikor szerethet és szeretik, és akkor ezzel már ő is képessé válhat szeretetet adni a születendő babának, társának. Ám ha nem, akkor nagy baj van, mert a baba „csak” a létét tudja adni, amikor megszületik.

Ha szeret, és ha szeretem, úgyis ezt teszi, hiszen egy egészségesen fejlődő gyermeknek nincs más vágya, mint az, hogy örömöt szerezzen azoknak, akik szeretik, és ezt őfelé gondoskodásukkal, gesztusaikkal folyamatosan közvetítik.
 
Ezektől a személyektől könnyedén elfogadja az intő szót, a korlátozásokat, a fegyelmezést és a megállj-t parancsoló nemet is. A ”szülőség” legyen öröm, ami sokszor nehéz feladat, gond és bánat is övezheti, de igyekezzünk ebben a szerepkörben a lehető legjobb alakítást nyújtani életünk színpadán. Mégpedig úgy, hogy ne egyedül mi, hanem a szeretteink is így gondolják! 

Ha gyermekünk alacsony és kövér, ne azon sopánkodjunk, hogy mért nem magas és szőke, hanem azonnal gondolkodjunk el azon, hogy mért nem tudjuk őt szeretni és elfogadni úgy és olyannak, amilyen, miközben mi is erre vágyunk, kimondva, kimondatlanul, egész életünkben. Ha lehetne, csak olyan kapcsolatból lehetne boldog gyerekeket nemzeni, ahol a szülők rendelkeznek a fenti képességekkel, de mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van…

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.