Vélemény

Népjóléti hazugság

Ha van a liberalizmusnak, illetve inkább a liberális gazdaságpolitikának történelmi bűne, az nem szimbolikus téma, sőt, hanem az, hogy elhitette velünk: jobban élünk, mint élhetnénk. Az tény, hogy a költségvetési helyzetünk évről-évre deficites, 2011 végén és 2012 elején alig kerültük el az államcsőd közvetlen közelségét, de tessék már megmagyarázni mondjuk egy ápolónak, miért keres Magyarországon 100 ezer nettó alatt, néhány kilométerrel arrébb - Ausztriában - meg ennek a tízszeresét? Na ugye.

_{2012.03.20 12:07sabater - ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Művita zajlik arról a magyar társadalomban, hogy meg lehet-e élni 47 ezer forintból. Újságírók és bloggerek próbálják megválaszolni a nyilvánvalót, hogy életben lehet-e maradni annyiból, amennyi egy átlagos budapesti lakás rezsije téli időszakban, mondjuk internet nélkül. Persze mindenki bukik, hiszen még a feltételezés is abszurd volt, hogy ennyi pénzből ki lehet jönni, és legalábbis azt igényelte, hogy mindenki legyen egészséges, mindenkinek legyen saját lakása és persze senkinek ne kelljen gyereket nevelnie ennyiből. És amennyiben e feltételek adottak voltak, akkor csak néhány számlát kellett halogatni, és csak egy picit éheztek a tesztalanyok.

Ne legyenek kétségeink: élnek így emberek, nem is kevesen Magyarországon. Akiknek el kell dönteniük, hogy főznek vagy fűtenek. A 47 ezres vitának pontosan az a pozitív hozadéka, hogy rávilágít erre a sajnálatos tényre. No meg arra, hogy nem csak 47 ezerből, de saját lakás nélkül még 150 ezerből sem túl könnyű megélni. Számoljunk kicsit: elmegy mondjuk 50 ezer hitelre vagy albérletre, hónaptól függően 20-40 ezer rezsire, 5-10 ezer közlekedésre (ha tisztességesek vagyunk), 10 ezer pedig ad hoc kiadásokra (ha valami elromlik vagy gyógyszert kell vennünk). Ha a magasabb összegekkel számolunk, így maradt 40 ezer forintunk öltözködni, enni-inni, szórakozni, ja, és bizonyos esetben gyereket nevelni. Nem éppen egy leányálom.

Persze nem elég, ha sajnálkozunk, mindenképpen változtatni kell ezen a helyzeten. No de ilyenkor szokott előjönni a jobboldaltól a liberális elitig, Oszkótól Orbánig tartó egyetértés, miszerint a szegények és átlagos keresetűek állami juttatásait növelni felelőtlen politika, hogy Medgyessy Péter kétszer 100 napos programja indította el a lejtőn Magyarországot, hogy erre nincsen pénz, mert a költségvetési hiány miatt így is szétbírságol bennünket ez Európai Unió. Erre mondhatnánk azt is, hogy hülyeség, de akkor valóban a felelőtlenség gödrébe esnénk, ehelyett egy kis közös gondolkodásra invitáljuk az olvasót.

Kezdjük például azzal az axiómával, hogy az állam, amely felhatalmazva érzi magát arra, hogy adókon (szja és áfa) és járulékokon keresztül a vállalkozások profitjának és a fizetésünk több mint felét is elvegye tőlünk, igazán tehetne valamit azért, hogy alapvető feladatait ellássa: például azt, hogy ne legyen éhezés Magyarországon. De ennél többre is futná: arra például, hogy a kormány felszámolja azt a szegénységet, ami hazánkban a legtöbb kutatás szerint 750 ezer (!) gyereket érint.

Hogy ne azzal teljen a magyar emberek életének jelentős része, hogy azon izgulnak: ki tudják-e fizetni a következő lakáshitel-részletet, villany- és gázszámlát, hanem azon, el tudnak-e menni két napra legalább belföldre pihenni. Aki szerint ez populizmus, az őszintén gondolkozzon el egy percig az ápoló esetén, aki Győrben még szegénynek számít, alig két és fél órányi utazással később, Bécsben már tízszeres fizetéssel dolgozhat. Ugyanez igaz a szállodai vagy éttermi személyzetre is: sok diplomás, nyelveket beszélő magyar fiatalnak most ez az opció: pincérkedik vagy szobát takarít – Ausztriában. Nekik egyébként annyival jobb „tanulatlan” társaiknál, hogy számukra legalább ez a lehetőség nyitva áll.

És hogy a populizmus csapdájába sem essünk, végül megjelölnénk néhány forrást ahhoz, hogy minderre legyen az államnak pénze. Először is, fel kell számolni az egykulcsos adórendszert, ami évi százmilliárdos bevételkiesést eredményez az állam számára úgy, hogy kizárólag a leggazdagabb rétegnek kedvez, és még a gazdasági növekedést sem pörgeti. Le kell mondani a fölösleges stratégiai beruházásárokról, például a MOL vagy a Rába állami működtetéséről vagy tulajdonlásáról, és kizárólag olyan állami-önkormányzati akciókat kell támogatni, amelyek termelő beruházások, azaz munkahelyeket teremtenek. És főként alább kell adni azt a valószínűsíthető korrupciós szintet, amit a kormány fenntart, mert a százmilliárdos összegű „gyanús ügyeleteknek” már komoly nemzetgazdasági következménye lehet. Hogy mást ne mondjunk, 750 ezer szegény gyerek igencsak örülne a BKV-tól, Budapest Airporttól, Középtől vagy MÁV-tól elfolyó összegeknek.

És mit tehetünk mi, választók ezért? Első lépésként talán csak azt, hogy nem hagyjuk magunkkal elhitetni: semmire nincs pénz ebben az országban. Mert ez ebben a formában semmiképp nem igaz: lenne, csak máshová megy. Amíg mi másképp nem döntünk róla.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter