Hegedűs Zsuzsa megint megszólalt

"Nem rimánkodni kéne, hanem dolgozni"

Azért az mindig olyan szép, amikor egy szociálpolitikával foglalkozó miniszterelnöki tanácsadó leszól a népnek, hogy nem rimánkodni kéne, hanem dolgozni. Hegedűs Zsuzsa, akinek célja elvileg az lenne, hogy ne legyen min nyavalyogni, pontosan ezt tette az Ökopolisz Alapítvány vitaestjén a Népszabadság beszámolója szerint. Ebben az egyetlen mondatban egyszerre van jelen az arrogancia, a hozzá nem értés és az érzéketlenség - minden, ami a kormány szociálpolitikáját jellemzi.

2011.11.11 08:59sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó, havi egymillió forintot keres, ami megfelel az államtitkárok bérezésének. Nem tartjuk kizártnak, hogy egy miniszterelnöki főtanácsadó akár megérdemelten is kereshet ennyit, és egyébként sem tartjuk szép dolognak, ha valakinek a törvényesen kapott fizetésén ugrál a sajtó. Ugyanakkor a kormány szociálpolitikájából az látszik, hogy Hegedűs Zsuzsa vagy rettenetes, az elméleti céljával tökéletesen ellentétes tanácsokat ad (ekkor ezért nem érdemli meg a megbízást és a kiemelt bérezést), vagy a kormány tökéletesen érzéketlen a tanácsadó ötletei iránt, és azzal homlokegyenest ellentétesen cselekszik (ez esetben persze a kormány a hibás, de Hegedűs Zsuzsának rég fel kellett volna állnia).

A kormány ugyanis az adórendszertől a munkanélküli-segélyek megkurtításáig, a tankötelezettség csökkentésétől a devizahitel-kezelésig, a közmunkaprogramtól a komoly szociális feladatokat ellátó egyházak támogatásának megrövidítéséig szinte minden intézkedésével azt a szegényebb réteget sújtotta, akin éppen Hegedűs Zsuzsának kéne segítenie. Ehelyett ő naposcsibéket, malacokat osztogat, ami kétségkívül több a semminél, de valljuk be, a 21. században nem így kellene kihúzni a szegényeket a csávából. Mellesleg, ha valakitől elveszik az álláskeresési támogatást, és kap helyette egy malacot, az végeredményben annyira jól azért nem jár.

Persze Hegedűs Zsuzsa „csak” egy tanácsadó, a döntéseket nem ő hozza. Ugyanakkor félelmetes arroganciával képes beszélni arról, hogyan kellene megreformálni a szociális szférát Magyarországon. Az alapítvány által szervezett vitaesten például – szintén a Népszabadság tudósítása szerint – azt is találta mondani, hogy ha 300 olyan alapítvány lenne, mint az övé, akkor sokat javulna a helyzet. Ami azért rendkívül hamis dolog, mert Hegedűs Zsuzsa rendkívül kivételezett helyzetben tudhatja magát. A probléma nem ott van, hogy nincsenek hasonló kezdeményezések, hanem ott, hogy az ezeket vezetők államtitkári fizetés, televíziós szereplések és állami támogatások helyett legtöbbször fityiszt kapnak. Hegedűs Zsuzsához képest legalábbis mindenképp.

Arra már nem is igazán érdemes szót vesztegetni (de azért mégis), hogy a „nem kell húszévesen lakást venni” típusú mondatok miért abszurdak egy szociológus szájából, de azért megpróbáljuk elmagyarázni. Magyarországon kétmillió devizahiteles van, négyszázezren nem tudják fizetni a törlesztőrészletüket. Nem az a probléma, hogy húszévesen vettek lakást, hanem az, hogy amit harminc- vagy negyvenévesen vettek, azt sem tudják megtartani. Az a probléma, hogy egy szegénynek korántsem nevezhető, havi kétszázezer forint nettó jövedelemből élő állampolgárnak fogalma sincs, hogyan lesz valaha lakása; mert 200-ból 50-et ugyan minden hónapban lehet erre a célra szánni, de ha következik egy rövidebb munka nélküli vagy csökkent jövedelmet hozó időszak, a lakás repülhet is a fenébe. És akkor nem beszéltünk arról, hogy a több mint ötmillió ember, aki ennél kevesebbet visz haza, hogyan fog lakást venni. Elképesztő, hogy ezt egy szociológusnak kellene magyarázni, aki munkája során elméletileg naponta kerül kapcsolatba szegényekkel.

Persze Hegedűs Zsuzsa jelenlegi minőségében aligha nevezhető szociológusnak, politikusnak sokkal inkább. Védi a kormány politikáját, hiszen tőlük kapja kiemelkedő fizetését, ez érthető, amúgy tényleg az. De semmi sem indokolja azt az arroganciát, amivel bajba jutott emberekről, kilátástalan jövőjű fiatalokról, szegényekről vagy átlagos keresetűekről nyilatkozik. Azt ugyanis értjük, hogy a kormány célja egy felső-középosztály feltőkésítése, azaz meggazdagítása akár a szegényebbek kárára is, de nincsen különösebb oka annak, hogy le is szólja őket. Kicsit olyan ez, mint az utcai rabló, aki miután elvette a pénztárcánkat, még belénk is rúg egyet. Létező jelenség, csak érthetetlen.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.