Rosszul felmért érdekek

A választójog mindenkié!

A Jobbik elemi iskolához kötné a választójogot, a Fidesz pedig elő-regisztrációs rendszert vezetne be az országgyűlési választásokon, azaz a következő választásokon már csak az szavazhatna, aki előzetesen jelentkezett választópolgárnak. A javaslatok közös eleme, hogy abból indulnak ki: a politikailag felkészültebb, iskolázottabb választók jobban döntenek. Ez pedig egyáltalán nincs így. Ráadásul a Fidesz és a Jobbik saját érdekeit is rosszul mérte fel.

_{2011.10.18 10:16sabater - ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Egyedül az LMP-nek kedvezne a Jobbik javaslata, ami a mindenkori elemi iskola elvégzéséhez kötné a szavazójogot: a Lehet Más a Politika támogatói körében ugyanis elhanyagolható számban vannak jelen a nyolc osztálynál kevesebbet végzett választópolgárok. Ezzel szemben a Jobbikra „egyenletesen” szavaznak iskolai végzettség alapján: nagyjából ugyanolyan arányban támogatják a szélsőjobboldali pártot a legalacsonyabban, mint a legmagasabban képzett társadalmi rétegben. A legnagyobbat az MSZP vesztené egy ilyen cenzus bevezetésével, de a Fidesz sem járna jól vele: a Jobbik tehát az enyhén populista színezetű javaslattal saját érdekeit is rosszul mérte fel.

Ráadásul az iskolázottsághoz kötött választójog esetén megszűnne a parlamentáris demokrácia alapját képező „egy ember, egy szavazat” elve – bár valószínű, hogy a parlamentáris demokráciáért egyébként sem rajongó Jobbikot ez kevésbé zavarná annál, hogy önmaga is rosszul járna, ha a parlament megszavazná a kezdeményezésüket. Persze ez utóbbira meglehetősen kevés esély van. Nem úgy, mint a Fidesz előzetes regisztrációt bevezető javaslatának hatályba lépésére, amely lépés a tudatosabb választók kezébe adná a döntés lehetőségét. Csakhogy a lépéssel több probléma is van.

Az első, hogy mindez megduplázott kampányidőszakot jelentene, aminek a politikai tanácsadók bizonyosan örülnének, de az átlagember és a politikus kevéssé: az első kampány arról szólna, hogy a pártok saját szavazóbázisukat buzdítanák regisztrációra, a második pedig a regisztrált szavazók meggyőzéséről. Mindez nemcsak fölösleges lenne, de kifejezetten drága is, ráadásul elvonja a szavazóktól azt a lehetőséget, hogy az utolsó pillanatban döntsenek arról, hogy melyik pártot válasszák. Holott ez nem feltétlenül felelőtlenség: akár olyan új események és intézkedések is történhetnek a szavazás és regisztráció közötti időben (gondoljunk, mondjuk, az őszödi beszédre), amelyek alapvetően helyezik új megvilágításba egy-egy párt vagy kormány tevékenységét.

Az előzetes regisztráció rendszere egész Európában ismeretlen, az Amerikai Egyesült Államokban működik hasonló, ugyanakkor ott a politikai tudatosság messze a magyar szint felett van: félő tehát, hogy az előzetes regisztráció bevezetésével tovább zuhanna a szavazók száma. Márpedig meglehetősen szokatlan módszer lenne egy újabb szűrő bevezetése éppen akkor, amikor felmérések szerint egy „most vasárnap tartandó” választáson csupán az állampolgárok 40%-a venne részt. Márpedig a választójog használata az érdekérvényesítés egyik eszköze: gondoljunk csak a hajléktalanokra, akikkel azért tehet meg bármit a kormány, mert (joggal) gondolja azt, hogy nem fognak ellene szavazni. Ugyanakkor ha az otthontalan emberek lennének a legaktívabb szavazótábor, aligha lehetne őket fogdába hurcolni közterületen való ücsörgésért.

Mind a Fidesz, mind a Jobbik javaslata a tudatosabb, felkészültebb választókat helyezné előnyösebb pozícióba az iskolázatlanokkal, a politikát kevésbé figyelőkkel szemben. Ugyanakkor korántsem biztos, hogy aki többet tud a politikáról, felelősebben tud dönteni az országgyűlési választáson. Azoknak a választóknak az aránya ugyanis, akik pártprogramok összehasonlítása után szavaznak, meglehetősen elenyésző – a politika a legtöbb ember számára is elsősorban érzelmi kérdés, és mindez érhető, hiszen a programok sokszor igen keveset árulnak el a konkrét szakpolitikai tervekről. Illetve azok összetettsége miatt nem is igazán lehet „objektív”, végiggondolt és racionális döntést hozni. Hipotetikus példánk, hogy ha tetszik, amit a X párt csinál agrárpolitikában, de nem tetszik, amit a honvédelemmel csinál – akkor szavazzak-e rájuk? Ha ezt nem tudjuk eldönteni, akkor már marad a „legkisebb rossz” választása, ami többnyire megintcsak szimpátia kérdése.

Másrészt a művelt, iskolázott és politikával gyakran foglalkozó emberek is ugyanúgy megtéveszthetők, mint iskolázatlan társaik. A többdiplomás, nyugdíjas gyurcsányista néni és a hiperművelt vidéki Orbán-rajongó orvos számára nem az a fontos, hogy mit mond kedvenc politikusa, hanem az, hogy ő mondja-e: valószínűleg homlokegyenest ellentétes bejelentéseket is ugyanazzal a lelkesedéssel fogadnának, mint kevésbé iskolázott társaik. A politika megítélése a legritkábban függ attól, hogy mennyire tartja szakmailag elfogadhatónak a választó egy-egy párt programját, hiszen azok sokszor lózungokból állnak: érdemes megnézni a Fidesz és az MSZP 2010-es választási programjait. Kevesebb konkrétum van bennük, mint egy televíziós jósdában.

Azért tehát, hogy iskolázott emberek döntsenek a választáson, nem érdemes korlátozni a politika irány kevésbé fogékony szavazók választójogát, hiszen ezzel csökken az érdekérvényesítő képességük, kevésbé válnak fontossá a mindenkori kormányzat számára. Ez pedig megnyitja az utat a képzetlenek kormányzati vegzálása felé, hiszen aki semmiképp nem szavaz, szabadon „bántalmazható” – nem vág vissza ugyanis a kormánynak. A politika pedig az a műfaj, ahol az okosabbak is ugyanolyan bután döntenek, mint a többség.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter