Klónláz a város népén

A hétvége újra a klónozás hírétől volt hangos, ám ezúttal is csak a füst volt nagy, a lángot senki nem látta: Panos Zavos nem mutatott be bizonyítékot.
_{2004.01.19 11:34, Forrás: Sedró Ágnes}

Dr. Panos Zavos a hétvégén bejelentette, hogy egy kismama méhébe nem mesterséges megtermékenyítéssel, hanem klónozással létrehozott embriókat ültetett. Ennél többet viszont senki nem tudott meg, maga az érintett sem közölt részleteket, sem azt, hogy megfogantak-e a beültetett embriók, sem azt, hogy ki a klónozott személy és ki a béranya. Úgy látszik, a részletek csak akkor kerülnek nyilvánosságra, amikor már megszületett a csecsemő, vagy még akkor sem, hisz az eddigi esetek sem nyertek bizonyítást, amelyekre korábban azt mondták, klónozott bébik születtek.

A szakemberek nem hiszik, hogy valóban sikerült megvalósítani és sikerre vinni az eljárást, amelyről már korábban is többször is felröppentek hírek, legutóbb ősszel jelentették be, hogy januárban világot lát az első klónozott csecsemő, ám eddig erről sincs újabb információ. Az azonban biztos, hogy az orvostársadalom java elítéli a klónozás gyakorlatát. A klónozás veszélyeiről ugyanis még semmit nem tudunk, mindössze az állatkísérletekből lehet sejteni valamit. Még azok a kutatók is a veszélyekre hívják fel a figyelmet, akik Dolly birkát klónozták, hangsúlyozva, hogy jelenleg nem létezik olyan eljárás, amely teljes biztonságot jelenthetne az emberi klónozás során.

Dolly klónozói egyenesen a lottósorsolás véletlenszerű eredményéhez hasonlították a klónozásra irányuló kísérleteket, azzal a különbséggel, hogy itt számok helyett valódi emberéletekkel játszanak. Nem tudni például, hogy a klónozott egyedeknél miért fordul elő szinte kivétel nélkül súlyos genetikai elváltozás, illetve az átlagosnál nagyobb arányú és súlyosabb betegség. Épp ezért amíg ezekre nem találnak magyarázatot és nem küszöbölik ki ezeket a hátrányokat, nemcsak felelőtlen és veszélyes, de etikailag is erősen vitatható az eljárás - jelentették ki a kutatók.

A statisztikák szerint az eddigi állatkísérletek során is bebizonyosodott, hogy egyetlen sikeres eredményre háromszáz sikertelen jut, ami szintén a veszélyekre mutat rá. Klónozásnak vetettek már alá egereket, kutyákat, teheneket, valamint felsőbb rendű emlősöket, de a klónok nagy része vagy halva született, vagy súlyos betegségek hordozója volt. A leggyakoribb klón-betegségek egyébként a szívet, a vesét és a tüdőt támadták meg. Éppen ezért hangsúlyozza Ian Willmut, Dolly egyik klónozója, hogy ezen veszélyes tényezők kiiktatásáig felelőtlenség embert klónozni.

Ez azért is különösen meglepő, mert épp Willmut volt az, aki kollégáival együtt mindent megtett a klónozás népszerűsítéséért és elfogadtatásáért. Az tény, hogy amennyiben sikerülne a kockázatokat kiküszöbölni, forradalmi áttörést jelenthetne a gyógyászatban, akár életmentő is lehetne bizonyos esetekben, elsősorban a szervátültetések során, mivel így megszűnhetnének a tipikus donorproblémák, a kilökődés, vagy az, hogy mire donort találnak, már késő.

Egysejtű fajokat viszonylag könnyű klónozni, gyakorlatilag ez a folyamat játszódik le a telepes növényeknél, gyakorlatilag maga a sejtosztódás is egyfajta klónozás, hisz az új sejt genetikailag tökéletesen azonos az anyasejttel. Maga a klón szó is leszármazottat jelent, manapság az eredeti tökéletes másolatára alkalmazzák. Tulajdonképpen elméletben egyszerű a dolog: csak meg kell figyelni a már létező jelenséget és lemásolni azt. Csakhogy eddig nem álltak rendelkezésre a megfelelő technikai feltételek, arról nem is beszélve, hogy az egysejtű élőlények másolódásával szemben a többsejtű fajok klónozása még elméletben is igen bonyolult, és korántsem látható minden kockázat.

A legnehezebb dolga azoknak a tudósoknak van, akik főemlősöket vagy embereket akarnak klónozni, a sejtek DNS-szerkezete ugyanis rendkívül bonyolult. Elméletben persze egyszerű az eljárás: a klónozni kívánt alany örökítősejtjének genetikai anyagát egy úgynevezett totipotens sejtbe (amelyből előzőleg eltávolították a génkódját) kell helyezni. Dolly esetében az eljárást továbbfejlesztették, a birkát nem örökítősejtből (spermiumból vagy petesejtből), hanem anyjának egyik emlősejtjéből hozták létre, vagyis bebizonyosodott, hogy a szülő bármely sejtje alapul vehető az eljáráshoz.

Ami azonban elméletben működik, az a gyakorlattól távol áll: Dollynál is valahol sérült az átültetett genetikai örökítőanyag, ennek következtében a birka súlyos betegségektől szenvedett éveken át. Arról nem is beszélve, hogy az örökítőanyag ugyanúgy öregszik, mint maga a gazdaegyed, és ha több generáción keresztül próbálják ugyanazt az örökítőanyagot felhasználni, az eredmény egyre rosszabb és rosszabb lesz. A kezdetben elhanyagolható, jelentéktelen genetikai hibák néhány generáció után már végzetesek lehetnek.

Igaz, ez a veszély elméletileg az egysejtű lényeknél is fennáll, de a természet ezt úgy küszöböli ki, hogy az ilyen egyedek esetében bizonyos időközönként két külön genetikai állományú egyed összeolvad, örökítőanyagaik összekeverednek, így időről időre friss genetikai anyag születik. Arról nem is beszélve, hogy minél egyszerűbb egy örökítőanyag, annál könnyebben mutálódik. A fentiek ismeretében már világos, miért kisebb a kockázat a többsejtű élőlények természetes szaporodásánál: itt ugyanúgy két partner örökítőanyaga keveredik az új lény létrejöttekor, vagyis minden egyes születéskor megadatott a lehetőség a DNS frissülésére.

Ritkábban emlegetik azt a veszélyt, hogy hogyan reagál a befogadó sejt az örökítőanyagra a klónozás során. Elképzelhető, hogy nem sikerül "összehangolni" a befogadó sejtet és az örökítőanyagot, ez esetben először a beültetett örökítőanyag pusztul el, majd az önálló fejlődésre képtelen mitokondriumok következnek. Az is előfordul, hogy a klónozásban részt vevő örökítőanyag, illetve a befogadósejt valamelyike vírussal fertőzött, így az utód lényegesen érzékenyebb lesz a vírusra.

Etikai problémák is felmerülnek a klónozás kapcsán. A klónozás támogatói főként a szervdonorságot emelik ki, mint előnyt. Ezeket a szerveket állatokban is ki lehetne nevelni elméletileg, de itt ugyanúgy megjelennek a fent már emlegetett kockázatok: például a sejtek összeolvasztása során felmerült esetleges ütközés, azzal a különbséggel, hogy ezen felül a normális esetben emberre veszélytelen állati kórokozók az emberekben is megjelennének. Közben viszont az immunrendszerünk nincs felkészülve ezekre az "új" kórokozókra.

Az etikai problémák másik fele, hogy a klónozott ember akkor is teljes emberi jogokkal rendelkezik, ha csupán egy másik egyed másolataként jött létre. (Arra most ne térjünk ki külön, hogy a másolatban ugyanúgy jelentkezni fog az alany genetikai hibája.) Ha tehát a klón emberi jogokkal rendelkezik, nem lehet adott esetben megölni azért, hogy agyat, szívet vagy más szervet kapjunk. A szervklónozás megoldást jelenthetne, ám ehhez még kevesebb ismeret és lehetőség áll jelenleg rendelkezésre.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!

Kapcsolódó írások:

Emberi klónozás - A világ első, anyaméhbe beültetett klónozott emberi embriója Klónozásra emlékeztető megtermékenyítés Megszületett az első klónozott ló Czeizel hisz a klónozásban Magyarországon is elfogadott lesz a klónozás?