Szenzációs felfedezés a csimpánzok körében

A kutatók első ízben figyelték meg, amint közeli rokonaink eszközöket készítettek és használtak emlősök vadászatához. A felfedezés bepillantást nyújt a korai emberek vadászó viselkedésének evolúciójába is.
_{2007.02.26 10:03, Forrás: National Geographic - Pesthy Gábor}

A kutatók nem kevesebb, mint 22 alkalommal dokumentálták, amint az afrikai szavannán vadon élő csimpánzok botokat "lándzsákká" alakítottak, és ezekkel szenegáli galágókra (kistermetű, éjszakai életmódú félmajmokra) vadásztak.

A csimpánzok minden esetben letörték az ág egyik vagy mindkét végét, és fogaikkal gyakran még ki is hegyezték a botot. A vadászó majom ezután bedöfte a lándzsát azokba a faodvakba, ahová a galágók nappali alvásukra elrejtőztek.

Vadászat közben "mindannyiszor szinte késedelem nélkül kihúzták az eszközt az odúból, megszaglászták vagy megnyalogatták, majd újra bedöfték" - mesélte Jill Pruetz, az Iowai Állami Egyetem antropológusa, a Szenegálban folytatott kutatás vezetője.

A tanulmány társszerzője, Paco Bertolani antropológus szemtanúja volt az egyetlen esetnek, amikor egy csimpánz sikeresen kiszedett egy galágót a lándzsájával. A majom ezután széttépte és elfogyasztotta kis áldozatát.

Bertolani nem tudta megmondani, hogy a galágó már halott volt-e vagy sem, de nem adott ki hangot, illetve nem próbált menekülni. Ennek alapján a tudósok feltételezik, hogy a csimpánzok arra használják a lándzsáikat, hogy mozgásképtelenné tegyék a galágókat.

Craig Stanford, a Dél-Kaliforniai Egyetem primatológusa - aki nem vett részt a mostani kutatásban - "meggyőzőnek" nevezte a 22 esetben megfigyelt eszközkészítést, bár kijelentette, hogy az "egyetlen tényleges zsákmányszerzés és az, hogy nem látták a lándzsa minden kétséget kizárólag lándzsaként való használatát, gyengíti a következtetést".

A Current Biology folyóiratban megjelent cikkükben Pruetz és Bertolani leír egy céltudatos szerszámkészítési folyamatot. Az eszközök átlagosan 60 centiméter hosszúak és 11 milliméter átmérőjűek voltak. A kutatók lándzsaként hivatkoznak az eszközökre, de Pruetz hozzáteszi, hogy nem hajítólándzsát kell elképzelni, hiszen a csimpánzok csak beledöfködtek velük a fatörzsekben és az ágakban lévő odvakba, nem dobták el ezeket.

Stanford azonban túlzásnak találja a "lándzsa" kifejezést, mert szerinte így indokolatlan egyenlőségjelet tesznek a csimpánzok és a korai emberek közé. A tudós jobban szereti a "husáng" kifejezést.

"Minden jel szerint arra használják ezeket, hogy erősen megüssék velük az állatot, a kihegyezett vég kétségtelenül fokozza a sérülést" - mondta. - "Azt gondolom azonban, hogy nem egyértelmű, vajon a vég elég hegyes-e ahhoz, hogy behatoljon az állatba."

Mindenesetre az vitathatatlan, hogy a csimpánzok vadászathoz készítik, és használják a "lándzsákat" vagy "husángokat". Az is valószínű, hogy emberelődeink kezdetben igen hasonló módon vadászhattak, bár erről nem maradtak fenn régészeti leletek, mivel a faeszközök elporladnak az idők folyamán.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!

Kapcsolódó írások:

Ember és csimpánz - Két rokon, mégis nagy a különbség A csimpánzokra nem jellemző a segítőkészség