1904, St. Louis - fejetlenség, brandy és pigmeusok

Kevesen gondolták, hogy a négy évvel korábbi játékok rendezését alul lehet múlni. St. Louisnak sikerült.
_{2004.03.16 07:04, Forrás: ma.hu}

A fejetlenséget jól mutatja, hogy eredetileg egy másik amerikai nagyváros, Chicago lett megbízva a rendezéssel. A nagypolitika azonban közbeszólt, centenáriumát ünnepelték ugyanis Louisiana állam Franciaországtól való megvételének, továbbá a városban zajló világkiállítás is St. Louis mellett szólt. Végül Theodore Roosevelt elnök szava döntött: az Olimpia St. Louisé lett.

Coubertin már előre sejtette, ez az olimpia sem az ókori eszmék hirdetője lesz, és ezért el sem utazott az USA-ba. Mint ahogy a NOB vezérkar sem, mindössze hárman képviselték a nemzetközi szervezetet. Akárcsak Párizsban, itt is a világkiállítás "mellékprogramjaként" tartották számon a játékokat. Július 1-jétől november 23-ig tartott az Olimpia, és a 73 hivatalos versenyszám mellett további 313 nem hivatalosat is beiktattak a programba.

Ráadásul sokan a magas költségek miatt el sem tudtak utazni Európából az Újvilágba, akiknek pedig ez sikerült, ők sem örülhettek sokáig. "Istállóknak" beillő szállásokon helyezték el őket, és az amerikai ételek - kezdve a bölényhússal - nem éppen az európai gyomornak valók voltak.

Az előzmények tudatában nem meglepő, hogy a hazai versenyzők uralták a III. Olimpiai Játékokat. Hatvan arany, hatvan ezüst, és ötvenkettő bronzérem fűződik az USA sportolóinak nevéhez. Atlétikában szinte csak amerikai versenyzők nyertek - kiemelkedő sportolójuk volt Archie Hahn, James Lightbody és Harry Hillman. Érdekesség, hogy itt született meg az első színes bőrű sportoló érme is: George Poage két bronzérmet szerzett.

Folytatta remek szereplését Ray Ewry, aki párizsi három aranyérme után ezúttal is triplázott. Szinte természetes módon ezúttal sem maradhatott botrány nélkül a maratoni futás. Az izzadság nélkül elsőnek célba érkező Fred Lorzról kiderült, az út egy részét autón tette meg - örökös eltiltás lett a "jutalma." A helyébe lépő Thomas Hicks más "serkentőszert" alkalmazott, brandyvel erősítette ugyanis szervezetét a 42 kilométer alatt.

A St. Loiusi-i olimpia érdekessége, hogy először jelent meg az ökölvívás, mint résztvevő sportág - ekkor még egy bokszoló több súlycsoportban is indulhatott egyszerre. Szomorú tény viszont a nyíltan megnyilvánuló faji megkülönböztetés, csak külön versenyekben indulhattak többek között az indián és pigmeus sportolók, akik győzelmét soha nem ismerték el olimpiai bajnoki címnek.

Soha ilyen kis létszámú magyar csapat nem indult olimpián, mint 1904-ben. Mindössze négy magyar versenyző jutott ki Amerikába, igaz, a két atléta és két úszó hat helyezést ért el. Közülük Halmay Zoltán két aranyérmet is nyert, az egyiket a kettő közül kétszer is.

Történt ugyanis, hogy az 50 yardos gyorsúszásban a bírók eltérően ítélték meg a beérkezés sorrendjét - a hazai bíró az amerikai versenyzőt hozta ki győztesnek... Lett is nagy botrány, végül újraúszatták a sportolókat, és másodszor már nem férhetett kétség Halmay győzelméhez. Szintén érmet szerzett Kiss Géza is, egy második és egy harmadik helyet szerzett a magyar úszó.

Kis csapatunk tehát nagyon sikeresen szerepelt, amit jól mutat az is, hogy az éremtáblázaton a negyedik, míg a pontversenyben az ötödik helyen végzett Magyarország.

Ami feltétlenül pozitívuma az amerikai játékoknak, hogy elterjesztette az olimpiai eszmét az Újvilágban. Igaz, tette mindezt a "business, business" jelige alatt, tovább tipikus amerikai show-vá alakították a játékokat: ahogy Coubertin megjósolta: amerikai humbug lett az Olimpiából.

1900, Párizs - üzlet, kötélhúzás, Monarchia-himnusz

1896, Athén - az első

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!

Kapcsolódó írások:

1900, Párizs - üzlet, kötélhúzás, Monarchia-himnusz 1896, Athén - az első